Köböl Vera: Kelbimbó, a megosztó

Az tett be, amikor azt olvastam, hogy „Angliában a második legjobban utált zöldség, csak a padlizsán előzi meg”. Azt is olvastam, hogy a kelbimbót főzés helyett jobb párolni, de még jobb, ha sütjük; fűszerekkel finomabb; és hogy mi mindent tartalmaz: milyen egészséges, mire hat és mi minden van benne, ami jó nekünk.

Először a diósról. A zöldségesnél szemenként válogattam, előkészítés után zacskóba tettem és elmorzsoltam rajta az olívaolajat. Közben a finomra darált diót elkevertem reszelt citromhéjjal, kevés barna nádcukorral (amitől finoman karamellizálódik majd), ezeket szintén beleöntöttem a zacskóba és elmorzsoltam, amíg mindenhol egyenletesen bevonta a már olívás kelbimbókat. Előmelegített sütőben csak addig sütöttem, amíg nem puhult meg, szóval olyan pont jó lett. Ropogós kívül és friss belül (jó sütőben fordítani sem kell rajta, az enyém nem az). Citromos hideg tejfölbe mártogattam, de lehet majonézes is, vagy például áfonyából, fanyar gyümölcsből is el tudok képzelni egy mártogatóst hozzá (nekem nem volt).

A másik változat a főzős. Láttam a zöldet (és nem a szürkét) 7 perc főzés után, ki kellett próbálni. Mutatom, hogy milyen lett (újhagymás, tárkonyos csirkemájjal).

Barátok lettünk.

A nyitóképen diós kelbimbó sütve, a másik képen főzve, újhagymás, tárkonyos csirkemájjal. Fotók: Köböl Vera.