Faragó József: Prága #2 – Zebra a fekete sörben

Veterán vívóverseny vetett minket Prága egyik külső kerületébe. Az 1307-ben alapított Letňany hangulata korántsem középkori. Idáig nem hat az óváros nyüzsgése. Bár itt van az ország legnagyobb plázája, egy átlagos szombat délelőtt vidékiesen békés a forgalom. A lakótelepek szellősek. Néhány utcában a múlt század első felébe kalauzolnak a visszafogottan elegáns villasorok.

A szállás tiszta és olcsó, cserébe egy ipari parkban lakunk. Aztán csak leesik, hogy nem véletlenül van a kerületnek saját sportrepülőtere, meg persze, katonai is. Nagy múltú, ma már csak emlékeiből és az alkatrészbeszállításból élő repülőgépgyár ipartelepének része a Hotel Letov.

Prága igazi arcával kecsegtet a lakótelep közepén megbújó Srdcovka Skleník (talán Üvegszív, vagy valami más) vendéglő, mely a Gambrinus lánc tagja, így a dekorációként szolgáló sörfőző egységek, a cseh nyelvű komlótörténelem-táblák és a pasztörizálatlan csapolt az alapellátás részei. Nem áll a bejáratnál turistabusz, s az angol nyelvű étlap sincs eleve az asztalra készítve.

A hangulat kissé hangos, szinte már otthonosnak mondanám. Két nagyobb asztaltársaság uralja a békés hangzavart. Az egyiket szurkolóknak tippelném, vagy korongos öregfiúknak. Pár száz méterre van egy jégcsarnok, két pályával. Ott már délelőtt kissrácok tolták a korongot. És a „csapat” feltűnő étvággyal és remek hangulatban fogyaszt. Nyilván nyertek. A másik csoportban diákforma, meg életkezdő kinézetű fiatalok sörözgetnek. Köztük, kisebb asztaloknál párok, családok vacsoráznak. Végül inkább az ifjak árnyékában foglalunk helyet. A tér tágas, hétköznap menüzni is lehet.

Nem bonyolítjuk agyon a dolgot. Csapolt sört kérünk, meg „valamit” knédlivel. A pincérlány előbb a „gulást” javasolja, ami gondolom, marhapörkölt. Ám az időközben elfogy. Ugye, a „szurkolók”. Marad a „zebra”. Megadóan bólintunk, s nem bánjuk meg.

Csodákat tudnak a cseh szakácsok az egészen hétköznapi sertésoldalassal. A mienk most Vepřová žebra na černém pivu s opečeným chlebem a čerstvou červenou cibulí. Ha a pirítóst, amit a knédli ellenére rajta hagytak, s a lilahagymát leszedjük róla, akkor ugye marad a borda sörös mártásban. Az étlap nem szólt a pácról, de méz és mustár biztosan volt a konyhában.

És ugye, a fránya ár/érték arány. Itt a vacsora kijön annyiból, amit a belvárosban fizettünk volna 2 sörért, ha vigyázatlanok vagyunk. A hangulatról már nem is szólva. A történelmi Prágába csehek csak dolgozni járnak.


Fotók: Kármán Irén.

Vélemény, hozzászólás?