Mörk Leonóra: Beethoven asztalánál #1 – Kávé szifonból

Alacsony volt, kék szemű, a bőre himlőhelyes. Nagyokat nevetett, szívesen sétált a természetben, könnyen megbízott másokban akkor is, ha nem kellett volna, és ügyesen bánt a pénzzel. Többek között ilyesmiket tudhatunk meg a kortársak visszaemlékezéseinek köszönhetően Beethovenről, ha végigjárjuk Bonnban a születése 250. évfordulójára újra megnyitott szülőházát, és a Bundeskunsthalle kiállítását, amely a Welt.Bürger.Musik, azaz Világ.Polgár.Zene. címet viseli. A bemutatott tárgyak között barangolva nekem még valami eszembe jutott róla, egy József Attila idézet, amit a költő ugyan önmagáról írt, de a zeneszerzőre is illik: „Szeretett enni s egyben másban / istenhez is hasonlított.”

A kiállítás szerint a muzsikus kedvenc innivalóinak listáján a kávé állt az élen, azzal indította a napot, és délután is szívesen fogyasztott belőle – akár egy kávéházba beülve, akár odahaza. Ha ez utóbbit választotta, akkor a kávészemeket fából készült, sárgaréz tekerős darálóval őrölte meg, majd az akkoriban igen modern találmánynak számító szifonos kávéfőzőn készítette el.

Ezzel a két üvegtartályból álló készülékkel úgy főztek kávét, hogy az alsóba vizet tettek és forralni kezdték; idővel a felmelegedett víz egy csövön át feljutott a felső tartályba, és ott összekeveredett a szűrőn várakozó őrölt kávéval. Ha ezek után lekapcsolták a lángot, az elkészült kávé szépen lecsurgott az alsó tartályba, odafent csak a zaccot hagyva maga mögött.

Ez a kávékészítési módszer manapság reneszánszát éli, de a Bonnban bemutatott készülékhez a megszólalásig hasonló muzeális példányt őriznek a sógornőm családjában is, és a régi darab a mai napig működik.

A nyitóképen Beethoven darálója és kávéfőzője a Bundeskunsthalle kiállításán (Fotó: Mörk Leonóra) | A Welt.Bürger.Musik című tárlat 2020. április 26-ig látogatható.