Strausz Mónika: Egy tea a Gyömbér-csúcs alatt
„Slovensky bylinkovy caj.” Jelentsen ez bármit is, forró, fűszeres, finom…
„Slovensky bylinkovy caj.” Jelentsen ez bármit is, forró, fűszeres, finom…
Egyszer egy nyári vasárnap délelőtt meg akartam számolni, hogy a zágrábi buszváróban vajon hány kávéház üzemel. Tizenkettőnél abbahagytam a kalkulust. Ezen az estén, éjfélkor még három olyan hely volt nyitva, ahol pincér hozta a kávét.
Berta lányom, aki már 6 éves, szerencsére nagyon ritkán beteg. Az idei influenzaszezonban viszont mégis tartanunk kellett pár napnyi kényszerpihenőt, igyekeztünk hát jól kihasználni az együtt tölthető időt.
Első negyedszázadomban nem ittam kávét. Viszont egy idő után én jártam a kisboltba vásárolni – gyalog tíz perc, biciklivel három –, ahol, ha szerepelt a listán, kávé is került a kosárba. Negyedkilós Karaván. Pörkölt, de szemes. Így azt meg is kellett darálni.
Palacsintából a túrós. De a mogyorókrémes sem smafu. Meg a Túró Rudi sem…
Korsó vagy pohár?
A koppenhágai Alchemist menüjében 50 fogás szerepel, de az étterem többet ad az ott szereplő ételeknél: egy komplett élménycsomagot az installációs művészet és a színház keverékéből. A „műsor” hét teremben folyik, a vendégeknek vacsora közben vándorolni kell egyikből a másikba.
Az Élősködők Oscar-díjai után pár órán belül a fél világ, és egész Korea azt szerette volna megtudni, hogy mi az a Dzsápáguri, mert hogy olyan étel nincs, viszont ezt kérte a félresikerült kempingezésből hazafelé menet a gazdag feleség a bejárónőtől a filmben. A Kantinból most kiderül.
Az élet értelme kiéhezetten mégiscsak ez: kacsazsír, friss, foszlós fehér kenyérrel, tepsiből mártogatva.
Tudtam, mi az a sárga fűszer, de sose kóstoltam meg. Kíváncsi lettem, s az ajkamhoz emeltem…
Aztán mi is csúszunk tovább, mert érkezik egy öreg Hrabal hasonmás. Sacc per kábé „bérívó” lehet. Imádni valóan édes pofa. És dolga is van, mert nem mindenki érti a cetlis rendszert az Aranytigrisben.
Ajánljuk elsősorban felmondáshoz, de kiváló ajtóbecsapáshoz, lépcsőn leszaladáshoz is.