Erényi Ágnes: Karanténszéder

Vegyes család vagyunk. Főleg zsidó, de van köztünk református és még ki tudja mi egyéb is. Tiszteletben tartjuk egymás szokásait, szeretjük a hasonlóságainkat, a különbözőségeinket. Különösen én. Élvezem, ahogy ehetek maceszt sonkával – titokban, nehogy valakit megbántsak.

Pészah. A zsidó naptár szerint 5780. niszán hónapjában 7 napig tartó ünnep, a Gergely naptár szerint az idén április 8-a és 16-a közé esik. Az elkerülés és a kivonulás ünnepe. Ez most számunkra különösen erős spirituális tartalommal bír. Elkerüljük-e a tíz csapást? Megmenekülünk? A szédertál Pesten maradt, ki a fene gondolta, hogy hónapokra leszünk bezárva vidéken. Sebaj, biztosan nem néznek majd hülyének, hogy míg más kenyérsütőt és élesztőt hajkurász, én szédertálat és kipát rendelek. Fogalmam sincs, hogy fogjuk megtartani ketten a református férjemmel, de már nehezebb dolgokat is megoldottunk.

Nagyon hosszan lehetne mesélni az előkészületekről, én nem csinálok belőle nagy ügyet, megpróbálok rendesebben kitakarítani, hiszen az utolsó erjedősnek avagy kovászosnak el kellene tűnnie a háztartásból. Mivel erre nincs esély, ezért mindent eladok a református férjemnek 10 forintért, majd az ünnep után visszavásárolom tőle.

Na, de Kantinban vagyunk, nézzük inkább, mi van a szédertálon. Én a legjobban a chároszetet, az úgynevezett cementet szeretem, ami nem más, mint reszelt alma, méz, körte, dió, fahéj és bor keveréke. Mindenki másképp csinálja, állítólag van belőle vagy ötvenféle változat, egyesek szerint még fagylalt is.

A szédertál kellékei (mindegyiknek van valami jelentése): bor; macesz; kárpász gyanánt valamilyen zöldség: van, aki zellert, más petrezselymet vagy főtt burgonyát használ; keserű fű: frissen reszelt torma vagy fejes saláta; a fent említett chároszet; egy tálka sós víz; csontos sült hús; főtt vagy sült tojás; egy nagy borospohár vagy kupa: Élijáhu pohara.

A hosszan elmesélt kivonulástörténet és rítusok után, amit a gyerekek miatt ma már lerövidít az azt levezető családfő, a gyerekek megkeresik az eldugott maceszt, ezért ajándékot kapnak, s kezdődik a hagyományos vacsora. A maceszgombóc leves, a sült ez-az, a macesztorta és a kóser borok.

Az idén ez kicsit másképp lesz. Karanténban vagyunk. A szédertál meglesz a Judapest jóvoltából, de az a finom, ropogós pészahi macesz, és sok minden más is elmarad. Főleg a család. Ketten leszünk, de reméljük, hogy valóban az elkerülést, a szabadulást és a rendet köszönthetjük majd niszán hónap 14-én.

A nyitóképen a családi örökségből maradt szédertál; az idén nem ez kerül majd az ünnepi asztalra (a szerző felvétele).