Falcsik Mari – Szathmáry István: Versek egy fagylalttölcsérre

Szathmáry István: Egy otthagyott fagylalttölcsér margójára

Az apró fognyom kérdést tágra nyit:
kisgyerek, nő, vagy netán férfi ült itt?
Férfi, de apró fogakkal, csak egyet harapott,
tűnődve a kinti plakátra nézett, észbe kapott,
gátlásos, félénk úr, legyen zenetanár,
zavartan feláll, zsebbe nyúl, apróért kotor,
sietne már. De semmi feltűnés!
Az ember őrizze meg a nyugalmát!
Valamibe meg kell halni, meg amúgy
se volt ez a tanítás biztos állás,
azon a kávén se múlik már semmi se,
minek a pánik? Hiszen egyelőre
csak korlátozva az a k**va kijárás.


Falcsik Mari: Vasárnap

Leül az alig-teraszra
külső asztalt választva
– mindegyik szabad.

Körbenéz a tág keretben,
de a kép így üresben
semmit nem mutat.

Fagylaltot rendel – nem kell hab –,
és feketét. Vasárnap,
jármű is alig.

A kávét egyből megissza,
s kikanalazza azt a
jeges valamit.

Soha nem kéri az ostyát,
azért mindig kihozzák,
s mindig megmarad.

Nézi az asztal oltárán.
A temploma bezárván.
Kicsit leharap.


Az ihlető fotót Szathmáry István készítette a budapesti Andrássy úton.

Vélemény, hozzászólás?