Faragó Emma: Skoda sárgában, strudel felesben

Splitben tanulok, s miután megszereztem a jogsit, lecsaptam a család öreg Skodájára. Horpadt ajtók, ütött-kopott lökhárítók. Itt-ott karcolások. Mindegyiknek külön története van. És a kocsi kanárisárga. Majdnem lecsúsztam róla, tavaly a bontó várta. Szerelő a fejét vakarta: 20 éves a kocsi, mit akarunk? Végül új motort kapott. Megint vígan duruzsol.

Hogyan vigyem télen Splitbe? Friss jogsival, ezzel a kocsival, 700 kilométert? – erről a családom hallani sem akart. Ekkor jött az ötlet, hogy van egy vonat este 10 után Zágrábból, ahová felrakhatom az autót, és reggelre Splitben vagyunk. Ott meg csak elboldogulok egyedül. Az autójegy ára 100 kuna, így olcsóbban kijön, mint az autópálya. Szóval, kis autóval, egy vagy két embernek, jobban megéri vonatozni. A nagyobb kocsik, dzsipek nem férnek el a vagonban. Már csak Zágrábig kellett megszervezni az utat.

A nagy utazás előtt annyi információval rendelkeztem, hogy nem lehet előre online jegyet venni. Érdemes ezért mielőbb Zágrábba érni. Január volt, szombati nap. Hogy mégse vezessek egyedül, apám elkísért Zágrábig. Reggel indultunk. Nem rohantunk, kényelmes tempóban mentünk, délután leparkoltunk a főpályaudvar előtt. Volt még pár óránk a vonatig. Reményteljesen futottam be a pénztárhoz, ahol hideg zuhanyként ért, hogy elfogyott az autójegy. Télen csak két vagont indítanak.

Kiborulva rohantam vissza apámhoz. Megkérdeztük, esetleg máshova van-e ilyen járat. Nem volt. Felmerült, hogy levisszük Splitbe az autót, de már fáradtak voltunk. Közben beugrott, hogy az unokatestvérem apukája Zágrábban lakik. Vajon vasárnap estére van-e autójegy? Szerencsére volt. Gyors családi körtelefon: alhatok Zágrábban. Nyargaltam megvenni a jegyet, de nem volt nálam az autó papírja. Újabb rohanás. Ellenőrizték a méretet, felírták a rendszámot. Végre kiadták a jegyet.

Tikett a kezünkben. Apám felsóhajt: erre az izgalomra vegyünk valami harapnivalót. A zágrábi pályaudvaron éjjel-nappal működik egy pékség. Vásároltunk két strudelt, vagyis rétest, egy almást és egy túróst. Meg pizzát és bureket. Megbeszéltük, hogy a két rétest elfelezzük. Az autóban, a sok stressz után kissé megkönnyebbülve, nekiláttam a réteseknek. Amikor apám szólt, hogy dobjak neki egy falatot valamelyik strudelből, már késő volt, mindkettő elfogyott. Sőt, a pizzáról is lemaradt. Még jó, hogy vettünk bureket.


Autófotó: Faragó Emma | Strudel-fotó: Wikipédia.

Vélemény, hozzászólás?