Gergely Tamás: Üdvözlet Cascaisból #1 – Zsinzsá

Szevasz, Táti! Mindkét kedves feladatot teljesítettem: Cascaisban járva ittam zsinzsát, és ettem malacpörköltet kagylóval.

Ez utóbbit elképzelni kissé nehéz volt, de amikor a szállodánk vendéglője ajánlotta mint portugál ételspecialitást, nem haboztam. Most már tudom, hogy milyen, bár a hús nem volt elég puha, vagy a kagyló kevés; nem különösebben élveztem.

Ami a meggylikőrt illeti, a Ginja (ejtsd: zsinzsá), az már első osztályú, valóban mindenütt árusítják: üzletben, vendéglőben, utcán – én haza ráadásul egy olyat hoztam, amiben a meggyszemek is benne vannak – com elas.

Hanem a leveled elszomorított. Hogy te legutóbb úgy ettél kagylós malacpörköltet és ittál hozzá zsinzsát Lisszabonban – Amerikába, vagyis „haza” repülvén –, hogy az egyben a búcsúd is volt öreg kontinensünktől. Nem is jól mondom, nem elszomorított, hanem megcsapott a szele valami visszavonhatatlannak. Mert az idővel, vagyis a korral úgy állanánk…?

Üdvözöl Tamás, aki egészségesen hazatért: Stockholmba.