Pető Tünde: Szokatlan randevú a tányéron
A mi családunkban sokszor került hal az asztalra gyermekkoromban. Voltak azonban bizonyos ételek, amelyeket egyáltalán nem fogyasztottunk. Felnőtt koromban emiatt ki kellett például nyomoznom, hogy mit is fed a „pacalpörkölt”…
Halfélét viszont sokszor és mindenféle formában ettünk, de mindig önmagában – „vagy hal, vagy disznóhús” alapon. Ez a hozzáállás nagyban tükrözte egyenes értékrendünket, mely szerint vagy a pap, vagy a papné; az ember ne hagyjon kétségeket afelől, hogy mit választ, miben hisz.
Ilyen értékrend mellett nem csoda, hogy felnőtt fejjel egészen Katalóniáig kellett utaznom, hogy megízleljem, milyen az, amikor a tenger és a hegyek találkát adnak egymásnak a tányéron. „Mar i muntanya” (tenger és hegy) – mondják a katalánok erre a randevúra, ami arra vezethető vissza, hogy Katalóniában a hegyek közel esnek a tengerparthoz. Mi akadályozta volna meg a katalánokat abban, hogy mind a két helyről összefőzzék a legfinomabbat?
Első meghívásomat a tenger és a hegy találkájára a Montserrati Szűznek köszönhetem. A Fekete Szűznek nevezett szobrot a legenda szerint még Lukács evangélista faragta és Szent Péter hozta el Montserrat fehér sziklái közé, Katalóniába. Én egy fiesztán, egy ünnepnapon keveredtem oda, és olyan sokan voltak, hogy a pár órás sorban állás után kénytelen voltam valami harapnivaló után nézni. Szerencsére Katalóniában gondolnak az éhes zarándokokra, így én is beültem az óriási önkiszolgáló étterembe, az összes többi éhes zarándokkal együtt. Itt láttam meg egy óriási tálat, amelyben meghitt együttlétben táncolt keringőt a garnélarák a disznóhússal. A szokatlan kombináció nagyon jó fogadtatásra talált nálam.
A dánoknak nemigen jutna eszükbe az ízeket így keverni, náluk egy lazacos spenóttortában nincs helye a sonkának; igaz, Dániában sertéssel Dunát lehetne ugyan rekeszteni, de hegyek egyáltalán nincsenek. Engem viszont az emlékezetes út óta néha még kísértenek a katalán ízek, így télvégi könnyű vacsorámban újra összehoztam a tengert a hegyekkel, egy lazacos spenóttortában.
A garnélarák és a sonka így teljes egyetértésben köszönhetett a csilis burgonyasalátának. A csili úgy került a krumplisalátába, hogy szerettem volna az érzelmes együttlétbe egy kis izgalmat is keverni.
A családi filozófiánkhoz azonban továbbra is tartom magam, minden egyéb viszonylatban…
