Úton a Dél-India legkeletibb részén található Rameswaram szigetére, egy egyszerű kis helyi étteremben állunk meg ebédelni, ahol nagy meglepetésünkre nem tányéron, hanem pálmalevélen szervírozzak az ételt. Milyen praktikus és igazan zöld megoldás, ráadásul high-tech konyhára sincs szükség a mosogatáshoz.

Az étterem épülete előtti kőoszlopon vizes virágmandala, az aszfaltra krétával frissen rajzolják a mandalát érkezésünk tiszteletére. Ez utóbbit a legszegényebbek viskói előtt is mindig felfedezzük: így biztosítják a békét és harmóniát az együtt lakók számára.

A reggelihez hasonlóan, az ebéd is nagyon változatos Indiában. Többféle ételből fogyasztanak keveset; főszabály, hogy a színek és ízek összhangja elégedettséget nyújtson minden érzékszervünk számára. Úgy tűnik, a fine dining is a keleti filozófiából táplálkozik, nincs új a Nap alatt. Az ételeket mindig frissen készítik, és forrón szolgálják fel. Az emésztés szempontjából fontos, hogy az étek jó időben kerüljön az asztalra, vagyis amikor a Nap delelőn jár, és hogy a táplálékot lassan ízlelve, jó hangulatban fogyasszuk el. Így a Bhagavad Gíta (a védikus irodalom szent könyve) szerint nem marad el a hatás. „A jóság minőségében levő étel meghosszabbítja az élettartamot, megtisztítja az ember létét, erőt, egészséget, boldogságot és elégedettséget ad. Az ilyen étel lédús, tápláló, ízes és örömmel tölti el a szívet.” (B. G. 17.8.)

Ha ízlett az ebéd, magam fele kell félbe hajtani az üres pálmalevelet, ha nem, fölfelé. Magam felé hajtom.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel