Láng Eszter: Házi tarhonya
Felhívott a minap a szomszéd, adna egy kis házi tarhonyát, elfogadom-e. El én, örömmel! S azon nyomban kigondoltam, mit is fogok főzni ebben a karanténos időben, amely ugyan izolációval jár – két méterről társalgunk egymással, maszkban, ahogyan illik, ha a másik egészségére kicsit is figyelünk –, ezért a főzés, ami máskor sokadlagos szempontnak számított, mostanában néhány fokot előre lépett a tevékenységi ranglétrán.
Levesre gondoltam, magyarosan. Nálam ez leegyszerűsítve azt jelenti, hogy kerül bele pirospaprika is, mert egyébként ez az a fűszer, ami családunk repertoárjából többé-kevésbé hiányzik. Inkább többé, mint kevésbé. Van helyette bors, zeller- és petrezselyemzöld, tárkony, babér, kömény- és koriandermag, szegfűbors, citromfű, lestyán, kakukkfű, menta, bazsalikom, szárított gomba, rozmaring. Ezek az én konyhámban is mindig megtalálhatók, talán a gomba kivételével. De a tarhonya nem puliszka, azaz nem székely, nem is francia étel, azt magyarosan kell elkészíteni!
Kinyitottam a hűtőszekrény zöldséges rekeszét, és sajnálattal állapítottam meg, hogy pár szem krumplin, néhány szál sárgarépán és egy már nagyjából elhasznált póréhagymán kívül csak egy fél fej vöröshagymám van. Ebből kellett megalkotni a levest, hogy a tarhonya használva legyen, magyarosan. Lett is, tartalmas fogás kerekedett rövid félóra alatt, s ahogy a paprikás lében, a répaszeletek között úszkált a kockára felvágott póréhagyma-zöld, bizony mondom, vizuális élmény volt a javából! Át is mentem a szomszédhoz egy adaggal, pontosabban letettem a lábaskát az ajtaja elé, bekopogtam, aztán visszatértem a saját küszöbömre, ott vártam meg, amíg ajtót nyit.
Így folyik az élet egymástól elszigetelten, ritkán, csakis kesztyűsen-maszkosan szót váltva, az ajánlott távolság megtartásával, a küszöbön hagyott szelet húsokkal, süteményekkel, kislábosokkal, pogácsákkal, szívességből bevásárolt különféle holmikkal. Így éldegél mostanság a házunk, mindenki bezárkózva a maga lakásába, mégis egymásra erősebben figyelve, mint bármikor korábban. Úgy tűnik tehát, a karanténnak vannak előnyei is. (A nagyobb társadalmi problémáktól most az egyszer eltekintenék…)
Fotó: Láng Eszter.