Hatodik hete vagyunk itthon karanténban, a németországi Saarbrückenben, három gyerekkel. Adódik, hogy szinte minden nap elkészítek valamit valamelyikükkel együtt a konyhában. Zsolti fiunk él-hal a sütésért, de a másik két gyerek is bekapcsolódik időnként. Időtöltés is, tanulnak is valamit, jutalom is, a végeredményt meg megesszük.

Az elmúlt hetekben már a következő ételeket készítettük el: „zabkályhás keksz”, kalács, fánk, bagett, zsemle, túrótorta, kakaós piskóta, semi-freddo (a gyerekek szerint egyszerűen fagyi), csokis és vaníliás puding, habcsók, pizza. Persze mindent alapanyagokból, lisztből, keményítőből, élesztőből, semmi félkész alap vagy keverék. A legbüszkébb talán a gőzgombócra vagyok, az mindig olyan megugorhatatlan cél volt, még a vendéglősöknek sem mindig sikerül Ausztrián kívül.

A tanulságok

  • Ha valami nincs otthon, bátran lehet kihagyni vagy helyettesíteni. Cukor helyett jó a méz, margarin helyett a vaj, és a fagyi tejszín nélkül is jó.
  • Ha valami nem sikerül jól, sebaj, második vagy harmadik próbálkozásra menni fog.
  • A kelt tésztáktól sem kell félni, nem több idő a nettó munka, mint más sütinél, csak ki kell várni, amíg megkel, de most úgyis itthon vagyunk.
  • A gyerekek mindent megesznek, ami édes.
  • Egy gyerekkel lehet együtt főzni, kettő már káoszt okoz, hárommal lehetetlen.

A recepteket kinyomtattuk, és Zsolti lefűzve őrzi őket a saját receptes könyvében.


A nyitóképen egy feltálalt pizza, a másik felvételen egy felszeletelt bagett látható (fotók: Marx Dániel).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel