Zsubori Ervin: Sajttorta reggelire

A csúcskategóriás gasztrominimalizmus egyik zászlóshajója kétségtelenül a sajttorta. Semmi sallang: alul egy vékonyka platform, kijelölve a határokat, rajta pedig az egy tömbből formázott, homogén és monokróm felépítménybe sűrítve a telített ízkomplexum maga. A málnaszósz, ha van, csak hab a tortán – leginkább a színkontraszt miatt. Az összhatás egyszerre letaglózó és felemelő. Az igazi sajttorta bármely ünnepi asztal tökéletes zárása lehet, s visszamenőlegesen képes felborítani egy sokfogásos menü elköltése során gondosan felépített preferencialistáinkat.

Egy efféle fenomén váratlan felbukkanása a reggelizőasztalon a gourmand fényűzés netovábbja; másként fogalmazva: igazi meglepetés. Nekem ma, 2020. április 26-án ebben a meglepetésben volt részem – egy egyszerű névnap apropóján. És nagyon jó volt meglepődni.

Az otthon, családi összefogással készülő gasztromeglepetés eleve rizikós műfaj, igen magas a lebukás kockázata. Hatványozottan igaz ez karantén idején készülő New York-i sajttorta esetében, amelynél nem csak a tervezést, a kompromisszummentes beszerzést (csak a mascarpone miatt plusz egy üzlet beiktatása a bevásárlókörútba – szájmaszkban), a nyersanyagtárolást és a sütést kellett konspiratív módon megszervezni, hanem a nyitott sütőajtóval prezentált fokozatos kihűlést majd a hűtőben magvalósítandó egyéjszakás kalandot is.

Ennél a sajttortánál minden tökéletesen klappolt: a meglepetés, a látvány, az íz. Nekem már csak a tejhabos kávét kellett hozzá megfőzni. Aztán indulhatott a nap.


Beszerzés, virág, fotók: Eszter | Előkészítés, kézaládolgozás, málnaszósz: Barnabás | Sütésmenedzsment: Ira | Célszemély, kávé: Ervin.

Vélemény, hozzászólás?