B. Tomos Hajnal: Gasztro-limbó

Azon gondolkodom,
mi légyen mára a menü:
lassú tűzön párolt,
sanda félrepillantás,
kevés rejtett mosollyal megspékelve?
de ez már volt,
alig két napja ebédre,
s a maradék kutyák elébe
került, mert felmelegítve
már senki sem gusztálta.
Vagy kipróbálhatnék egy
zsenge, levében pácolt beugratást,
halálos komolyan tálalva,
mely múlt héten még
passzolt a csilis mártáshoz
de mára már lecsengett.

Szóval tutira sarokba szorított
ez a váratlan limbó,
már a mindig-menő,
női fortély is áttetsző zselés lé,
pedig abban mesterien
el lehetett rejteni
a maszkos bókokat,
hogy senki se gyanítsa:
napok óta kisütött,
olcsó hamisítvánnyal etetem
és nem emészthetők már
az alaposan kiklopfolt csapdák,
a kedvesnővér-szerepek,
s az újratöltött intrikák sem:
mind-mind szerepelt már a menün
sülve vagy főve,
früstükre és ebédre,
most már kell a szünet: megcsömöröltem –
egy-két nap csak vízen
s levegőn talán magamhoz térítene…
no, és el ne felejtsem
széttépni, elégetni a régi
receptes füzetem.