Albániában nem kolbászból, hanem fűszerbabérból van a kerítés. A babérlevél a krumplifőzelék elengedhetetlen kelléke, így a helyi „burek” helyett gyakran voltam főzelékgyanús kívánós. A babér illata nem maradt hatás nélkül. A szemeim előtt lebegett a gőzölgő krumplifőzelék, tárkonnyal, kis ecettel, babérlevelekkel. Úgy, ahogy én szoktam, úgy, ahogy anyukám is készíti.

Amikor a főzeléket nagy merőkanállal a tányéromba szedem, akkor igyekszem a babérokat learatni. A családi elismerés mellett a levelek ízlelgetése a jutalom. Míg a család többi tagja katonás sorrendbe helyezi a leveleket a tányér szélére, én a főzelékbe mártom, majd lenyalogatom. Mondhatnám, ez már egy rituális komponálás, ízbombasztikus huncutság.

Krujában, a Szkander bég vára melletti magaslaton, a magányos asztalnál ízlelgettük az albán fűszerbabérsövényről learatott leveleket, főzelék nélkül. Tavaszi napsütés, szélfútta gondolatok, plátói krumplifőzelék, flow élmény. Stílusosan, Szkander bégnek ajánlva.


Fotó: Tenczer Tamás

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel