Faragó József: A zöld füge dicsérete #3 – A karanténkonyha megmentője

Kicsit búvárolva a régi könyveket, azt találjuk, hogy a valami okból békebelinek is nevezett K.u.K. korszakban még fügekávé-gyárak is üzemeltek az osztrák-magyar birodalomban, amelynek nem volt saját gyarmatáruja. Népszerű pótkávé készült akkoriban a fügéből. Ezt ma magunk is előállíthatjuk, pörkölhetjük, darálhatjuk, főzhetjük. Tényleg finom.

Nem utolsó dolog a zöld fügét porrá őrölni sem, mert a fügeliszt hosszú hónapokig megőrzi a füge aromáját. Mégpedig egészen rafinált módon. Mert ha liszthez keverjük, akkor olyan lesz a belőle készült süti, mintha fügés lenne. Nem zöld fügés, hanem egyszerűen „fügés”.

Manapság már ezzel sem szoktam kísérletezni. És lekvárt sem főzök belőle, bár némi cukorral azt is lehet. Hanem csak éppen megrottyantom, pöttynyi cukorral, csupán a karamellillat okán, s gyorsan bevágom a mélyhűtőbe. Megspórolva az üvegmosást és a dunsztolást. Aztán elfelejtem. Nyilván öregszem.

Nincs is annál jobb, mint amikor a karanténkonyhában véletlen előkerül egy doboz zöld füge a frigóból. A tetején lévő fehér fagyrétegből ítélve, akár kétéves is lehet.

A palacsintasütéssel és a mákdarálással most nem időznék. Azt mindenki megoldja sajátból. Elég az hozzá, hogy nagyot dob a palacsintatölteléken egy-két teáskanálnyi zöld füge.

Fotók: Faragó József.