Gáspár Zsuzsa: Receptmesék #12 – A megszeretett túrós csusza meséje

Nálunk otthon nem volt túrós csusza, mármint az a rendes, sokpörcös fajta. Azt hiszem, a létezéséről se tudtam gyerekkoromban. Volt persze túrós tészta, édes – hetente legalább kétszer-háromszor tésztát ettünk ebédre, mint akkoriban a legtöbb családban. A túróssal és a lekvárossal nem volt bajom, de ha diós vagy mákos volt az ebéd, kikunyeráltam, hogy az én tésztámra lekvárt kapjak. Amúgy: igaziból nekem az édes étel (s ez máig így maradt) nem az „étel”, hanem a „desszert” kategóriájába tartozik.

Túrós csuszát étteremben ettem később, már jócskán felnőttkoromban – kíváncsiságból rendeltem, mert annyit emlegették –, és azt a „langyos tésztára kevés hideg túrót morzsolunk” ételt köszöntem szépen, nem kértem többet. Vendégségben, barátoknál is olyat kaptam egyszer, amelyiknél külön tálban érkezett minden: főtt tészta, túró, tejföl, pörc – és ki-ki összekeverte magának az addigra garantáltan kihűlt ételt. Oké, nem kell mindent szeretni, a túrós csusza és én – gondoltam – lezártuk közös történetünket.

Aztán egy este híresen jól – mit jól? hibátlanul – főző barátnőmnél vendégség volt. Valamilyen komoly leves (talán gulyás? – erre nem emlékszem) volt az első fogás, utána – tátám-tátámmm! – túrós csusza, jelentette be a barátnőm, mikor kimentem hozzá a konyhába. Az hülyén vette volna ki magát, ha egyszerűen nem eszem belőle, hát mondtam neki, hogy semmi baj, én ugyan nem szeretem a túrós csuszát, de majd jól belakom a levessel, és a csuszából nekem csak egészen keveset adjon. Az tényleg barátságtalan lenne, ha ülök az üres tányérom fölött – gondoltam.

Jó sokat ettem tehát a levesből, majd érkezett a csusza. Szép nagy jénai tálban, egybesütve, forrón, rétegezve a tészta, a túró és a tejföl, és persze belül is a pörc… a tetején is sok tejföl, rengeteg pörc, illatozott és sercegett. Megkaptam a magam kicsike adagját. Isteni volt! Szóval kértem még egy kicsit. Azt hiszem, a harmadik repetánál tartottam, amikor a barátnőm megkérdezte: Nem azt mondtad, hogy nem szereted a túrós csuszát? A túrós csuszát nem is. De ezt szeretem.

Azóta már sokszor csináltam, csinálok, a barátom és az unokáim legnagyobb örömére, nem is rosszul. De még sosem lett olyan.

Nyitókép: Nádas Artúr | A szerző megjegyzése a nyitóképen látható csuszáról: azért tűnhet „szárazabbnak” a kelleténél, mert pörköltköretnek készült, a fényképész születésnapjára | A szöveg közti túrós csusza (és a róla készült kép) Dargay Panyik Mártát dicséri | Utómunkák: Köböl Vera.