Gergely Tamás: Fifi, a Vörös Áfonya illatcseppje

Fifi a Vörös Áfonya bokrának egyik illatcseppje volt, aki a méheket, darazsakat útba igazította bokor anyukája felé, hogy azok virágporral szedjék meg kicsike sajtárjaikat. Ám mert kíváncsi volt, s mert azt hitte, elveszítette a Hivatását, beugrott a Csér szerint félelmetes Szakadékba, majd elmerült a Mälar-tó kékjében. Barátai közé visszatérve megtudta, hogy Hivatását nem elveszítette, hanem lejárt. Ezért eltáncolt még egy számbát a Csér Árnyékával, azután pedig, mint Pára tette, kiosztotta magát, azaz maradék illatát…

Ez dióhéjban a Fifi című, az Üveghegy Kiadónál Damó István illusztrációival megjelent meseregényem története. A mese ötlete Mälar-parti sétáink alatt született meg, jó ideje ugyanis Stockholmban élek, s a Balaton méretű tó a mindennapjaimhoz tartozik. A minap is kint jártunk, s én lefényképeztem az éppen virágból gyümölccsé érő „fificskét”. Többek közt azért, hogy demonstráljam: a Damó István által megrajzolt Fifinek ugyanaz a színe, mint a valóságosnak.

Kicsit más volt a helyzet, amikor Svédországba érkeztünk. A cserje idegennek tűnt, Kelet-Európában, ugye, ritka a vörös áfonya. Főleg, amikor megtudtuk, hogy a gyümölcsét eszik, illetve a sültekhez szolgálják fel a belőle készített lekvárt… Brr! Persze az évek során az is kiderült, hogy vajas kenyérre is kenik, meg sok más szelídebb ízkombinációkban is használják. Sültek vagy hering kísérője; svéd abból lesz, aki azt megszereti!


Nyitókép: Damó István rajza | Fotó: Gergely Tamás | Gergely Tamás: Fifi – meseregény, Damó István illusztrációival; Üveghegy Kiadó, 2017; 38 oldal, 2600 forint.

 

Vélemény, hozzászólás?