Lakner Zsuzsa: Spárgadiplomácia

A járvány miatt komoly veszélybe került az idén tavasszal a németországi spárgatermés betakarítása. Normális körülmények között ilyenkor – április végén, május elején – kerül piacra a rebarbara, az eper és spárga. A rebarbarát le kell vágni a tövénél, megszabadítani a levelektől és kész. Az epret mindenki leszedheti magának a földeken. De a spárga rendkívül macerás növény, az messze nem ilyen egyszerű történet.

A spárga földjét rendszeresen fel kell púpozni és fóliával letakarni, betakarításkor pedig tudni kell, hogyan kell levágni a sípokat a földbuckák alatt. Ügyetlenkedéssel hatalmas károkat lehet okozni. A felpúpozott spárga aratása nem gépesíthető, gyakorlatot, szakértelmet és robusztus fizikumot igényel. Minden évben elmegy legalább egy újságíró vagy tévériporter, hogy kipróbálja magát benne. Általában maradandó gerincfájdalommal és hatalmas alázattal hagyják el a terepet.

Mindeközben ilyentájt népes csapatok függesztik fel évközi rendes tevékenységüket Lengyelországban, Romániában és újabban Bulgáriában is, hogy – tart, ameddig tart –, idejöjjenek és betakarítsák a német spárgatermést. Hosszú évek alatt többen állandó alkalmazottjaivá váltak egy-egy termesztőnek, költségvetésbe kalkulált, nélkülözhetetlen faktorok lettek. Az idén a járvány miatt azonban otthon ragadtak mind.

Mivel Németországban is bezártak az egyetemek, ezúttal erejük teljében lévő egyetemisták is jelentkeztek nagy lelkesen mezei munkára, de a spárgabetakarításnál sajnos nem váltak be. A termesztők kétségbeesetten a kormányhoz fordultak segítségért. És itt most nem a pénz hiányzott, hanem az ember: azokra a bizonyos jól bevált dolgozókra volt szükségük.

Olyannyira, hogy diplomáciai megbeszélések kezdődtek, majd a sikeres megállapodások után különgépek indultak a spárgaszedőkért. Mutatták a híradóban, amint sporttáskáikkal kiszállnak a gépekből. A gazdák pedig mint sikeres misszióból visszatért űrhajósokat, úgy üdvözölték őket.

Hiába, a spárga nem mindennapi eledel. Aki rákapott, alig várja, hogy ehesse. Ára sosem közelített a szárazbabhoz, a biohúshoz inkább, de aki barátja ennek a fenséges növénynek, tudja, mire gondolok. Mi mindig áhítattal fogyasztjuk. Az idén különösen.


Fotók: Lakner Zsuzsa, Stuttgart.

Vélemény, hozzászólás?