Amikor férjhez mentem 1972-ben, vettem egy teflon tejforraló lábost. (Akkor még nem volt tartós tej, forralással tartósítottunk.) Mivel a tej mindig odakozmált az aljára, és büdös lett, még mielőtt felforrt volna, egy zománcozott kisfazékban forraltam fel a tejet, a teflonban pedig rántottát és húsokat sütögettem. Azóta is megvan ez a nyeles lábos, és sütésre használom. Igaz, hogy a rántotta is rásül az aljára, de legalább könnyen ki lehet belőle pucolni. Nem kell hozzá súrolószer, elég egy dörzsi szivacs.


Sorozatillusztráció: Zsubori Ervin, Arnolfini Kantin (Freepik-grafika felhasználásával).

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel