Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #3 – Horpadás

A negyvennyolc éves nagy kuktámon egyetlen csorba esett: leejtettem a konyhakőre és behorpadt a fedelének a pereme. Azóta, ha telepakolom főznivalókkal, nemcsak a szelepét emeli fel forráskor, hanem a gumigyűrű is kitüremkedik a horpadásnál, és tülkölő hang kíséretében kiforr az étel leve. Mint egy tűzoltóhajó, körbesprickolja az egész konyhát. Folyik végig a zsíros lé a csempén, ablaküvegen, kredencen. Ilyenkor megközelíteni se lehet. Ezért már eleve nem pakolom teli, még a sonkát is inkább főzve veszem húsvétkor. Persze jobb megelőzni a bajt; jobb, ha a közelében vagyok forráskor, és amint kitüremkedik a gumigyűrű, rögtön lehúzom a platniról.

One thought on “Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #3 – Horpadás

Hozzászólás a(z) Láng Eszter bejegyzéshez Kilépés a válaszból