Köböl Vera: Fenyőrügyes mézességem

Mézességeket csinálni jó. Ritkán vettem mézet, de pár éve, amikor egyszer mézeket kóstolhattam, és mindegyiknek más volt a színe, íze, illata, elkezdtem a karácsonyi ajándékokat mézbe csomagolni. Először csak diót és magokat hosszú, keskeny üvegekbe, utána csábítóan szögletes üvegekbe citromot, lime-ot, narancsot, aszalt gyümölcsöket, zöldfűszerekkel díszítve és ízesítve.

Majdnem mindig kertes házban laktam, fenyőkkel. Simogattam tavasszal a fenyőrügyeket, figyeltem a színük változását, de soha nem jutott eszembe a fenyőrügyméz.

Most május első napjaiban, a karantén alatt olvastam a barátnőmnél, hogy fenyőrügymézet csinált. Pontosan emlékszem, ahogy leírta: „a méz kioldja a fenyőrügyből a nedvességet és az aromát, kicsit folyósabb lesz, a fenyőtű meg úgy kiszárad, mint a karácsonyfa a panelben. Akkor ki kell venni, a mézet leszűrni és máris várhatjuk az első köhögést…”

Mézem volt, de nem is gondolhattam arra, hogy fenyőrügyhöz jutok: és akkor megláttam. Szedtem oldalról-alulról egy fél befőttesüvegre valót, és félig töltve az üveget felöntöttem mézzel. Már másnap látszott a változás: a rügyek felhúzódtak és elkezdtek száradni.

Tegnap kibontottam, átszűrtem. Várom, hogy valaki köhögjön és torokfájjon, nagyon remélem, még marad addig az első fenyőrügymézemből. Nem voltam soha oda a mézért, de ez túl jó. Megint gazdagabb lettem.


Fotók: Köböl Vera.

Vélemény, hozzászólás?