Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #9 – Teflontepsi

Ódákat zengett a szomszédasszonyom az új teflontepsijéről. Eleinte elengedtem a fülem mellett, csak kuncogtam rajta a fejemet félrehajtva, mert mindig tepszinek ejtette ki a szót, aztán szöget ütött a fejembe, hogy se bezsírozni, sem belisztezni nem kell az alját, közvetlenül belezúdítja a kikevert tésztát, és sutty be a sütőbe. Egyáltalán nem ég rá a tepsire a süti alja.

Felbuzdulva, én is vettem egy teflontepsit. Vékony fémből hajlították, így könnyű, nem törik le a csuklóm a kiemelésénél. Igen ám, csakhogy ez a vékony lemez még leejtés nélkül is eldeformálódott, hullámossá vált a pereme. Ez még nem lett volna baj, de úgy beleégett a kukoricamálé, hogy csak a tészta aljáról levagdosva tudtam kiemelni belőle. Ezt követően forró vízbe beáztatva súroltam ki a lesült tésztát.

Hiába zsíroztam és liszteztem be legközelebb az alját, úgy is odaégett a Margit szelet. Tettem bele sütőpapírt, az barnára sült és elporladt. Kipróbáltam még alufóliával kibélelve is benne a sütést, akkor meg az alufólia vulkanizálódott rá a püspökkenyérre. Úgy rágcsáltuk le róla a süteményt a gyerekekkel, ahogy a sütőtököt szoktuk kienni a héjából.