Stegbauer Tibor: Babgulyás Tamás módra, és a krutonok

Tamásról annyit kell tudni, hogy Budapesttől le egészen Makóig, de még Nyíregyháza vonzáskörzetét is beleértve, képes volt garantáltan ellátni az említett kereskedelmi körzetet cseh származású szalonnás, paprikás, sós, sajtos, de csak jelzésértékűen sózott és füstölt sajtaromás chipsekkel, bármilyen mennyiségben.

Még azt is illik tudni Tamásról, hogy az egyik szolgálati telefonja csak a vietnámi ügyfelek fogadására volt fenntartva, akik óránként jelentették a cukor, rizs, hal és szójaszósz világpiaci árát, s azt kellett konvertálnia forintba a Brassó melletti Négyesfaluból Washington államba elköltözött József szingapúri tőzsdéről szerzett információi szerint. És mindezt vezetés közben.

De volt még egy másik telefon is, ami kimondottan Jutkának volt fenntartva, hogy idejében tudjon szólni, nehogy Tamás megfeledkezzen a nekem beígért brokkoli krémleves nélkülözhetetlen kellékeiről, a krutonokról, amit csak abban a bizonyos alföldi csárdában tudnak megbízhatóan elkészíteni, ami felé épp most tartunk, ugyanis Jutka a mindig nyitva tartott telefon GPS rendszerén végig tudta követni Tamás jövés-menését.

Tehát jött a pincér:

– Tamás, látom nem egyedül jöttél. Szóljak Piroskának, hogy készítsen olajon pirított zsemlekockát elvitelre csomagolva?

– Természetesen!

– De van némi babgulyásom is.

– Hozzál két személyre, ….de inkább négyre. Erdélyi a vendégem.

– S az úrnak, némi lila… bocsánat, vereshagyma-salátát is?

– Természetesen!

– De a marhalábszárcsontról lefejtett hús már benne van a gulyásban, ugyanakkor a velős része még tűzforró. Azt külön tálkában, pirítóssal és némi kalocsai paprikával, egy asztalkendő társaságában hozhatom?

– Természetesen!

– Csak azért, hogy lássad, miből lesz az étel, a csülökcsont benne maradhat a babgulyásban?

– Természetesen, csak hozzad már, különben kihűlnek a krutonok, s Jutka ideges lesz.

A babgulyás és a vereshagyma-saláta után Tamásék otthonában Jutka krémlevese szóba sem jöhetett.

Másnap reggel Tamás kávéja mellett a csészealjon ott állt két kruton. Később tudtam meg, hogy azok nem barna kockacukrok. Ugyanis én kora reggel Jutkától nem kávét és pirítóst kértem, hanem egy csésze brokkoli krémlevest, némi krutonnal. Ilyen boldog asszonyt már rég nem láttam. Valószínűleg ezért történhetett meg, hogy a krutonok Tamás kávéja mellé, míg a barna kockacukrok a krémlevesem mellé kerültek.

Illusztráció: Freepik.