Gergely Tamás: Tej és erő

Stockholmi lakásunkban néztük a magyar 2-es csatorna adásait (találtunk egy szolgáltatót, amelyiknek megvolt a listáján), mindent, amit egy kisgyerekes család nézhet és szerethet. Reklámot is, sőt, azok voltak a legmozgalmasabb, tehát a legizgalmasabb klipek. Az egyik a Gyermelyi tésztát hozta be a lakásunkba, a tudatunkba. Aztán elutaztunk Budapestre, s hát egyszerre kiáltott fel háromtagú családom: plakáton, óriási méretben láttuk viszont a Gyermelyit. Vagyis nemcsak a tévében, hanem a valóságban is létezik…

Erről nekem Túrterebes jut eszembe – újra. Meg egy „tejes” reklám. Így szólt: „Micsoda erő, micsoda izom / Reggel-este tejet iszom!” Harsány hangon, nem tudom, kié volt a hang, egy neves színészt sejtettem mögötte, de hiába faggatom a Google-t meg magyarországi ismerőseimet, választ nem kapok.

Nem is fontos. A lényeg, hogy magyarul volt. Hogy ezt magyarországi olvasók is megértsék: se Brassóban, ahol felnőttem, se Kolozsváron, ahol tanulmányaim végeztem, nem lehetett a magyar tévét fogni, úgyhogy huszonévesen Szatmár megyébe kihelyezve (magyartanár voltam Tamásváralján, s ingáztam Túrterebesről) nézhettem a magyar tévét.

Tejet pedig a Mari néniék tehene adott. Sőt, adott erőt is, s reklámnak elég volt a bőgése estébe forduló délutánon, amikor a csordából hazajött. Viszont nem a tejtől, hanem a favágástól izmosodtam…

Illusztráció: Fortepan / Friedmann Ágnes / Lásd még: Egy vasmunkás emlékezete, avagy a tej hatalma / Még egyszer a tejről – Hervay tőmondataival.