Molnár Jacqueline: Hosszúra nyúlt karantén
Karfiolba bújva. Jelenet a karanténnaplóból.
Karfiolba bújva. Jelenet a karanténnaplóból.
Ha barátaink ellátogattak hozzánk Bukarestbe, à la Gergely kevert fagylaltokkal igyekeztem élvezetessé tenni az együttlétet. A színekből ítélve – mert főleg színre és nem ízre emlékszem –, volt benne málna-, áfonya- és vaníliafagylalt.
De legfőképp szagok: tusfürdő, cigaretta, füstölő, / ismerős és ismeretlen ételek, / fűszerek illata, átizzadt ágynemű szaga.
Mély, alig leküzdhető vonzalom élt, él bennem a finom fajansz iránt – főleg az angol vonz, de a francia és a német is. Az egyik falakkal lehatárolt „boltban” sok minden más mellett angol fajansz étkészleteket is árultak: egy-egy dobozban négyszemélyes készlet volt, fehér alapon kék szegélymintával: mélytányér, lapostányér, desszerttányér, meg csésze, aljjal.
Nálam a receptolvasás gyakran már az első sornál kimeríti képességeimet.
Amikor minden különösebb csinnadratta nélkül elhagytam a szülői házat, a szomszéd Mariska nénitől kaptam nászajándékba két piros zománcozott lábost és egy kis fazekat, természetesen fedővel együtt.
Vajon miről álmodhat?
Aztán hozzáfogtam a dagasztáshoz, persze miután jól felfutott a kovász, s belekevertem a lisztbe. Addig gyúrtam, dögönyöztem a tésztát, amíg az hólyagozni kezdett, mint a nyári eső.
Különös vonzalom él bennem a tenger adta finomságok iránt. Bárhol jártam a világban, ha tenger mosta az ország partjait, biztosan végigettem, amit az időmbe szorított lehetőségek és éttermek kínáltak.
Csészeútmutató kávézóknak.
A Szőlőskert Provence-ban című könyvben nem csupán az igazán Franciaországban otthonos, „hivatalos” szülőföldjén sok lelki sérülést szenvedett Ava története, nem a „gyógyító mediterrán légkör” séma az, ami magával ragad bennünket. Sokkal inkább az emberi világ – ezúttal egy törékeny asszonyember – és a szőlő, a bor, első renden egy különleges rozéfajta párbeszéde ez.
Norvég barátaimmal egy neptuni (Fekete-tenger) üdülőhelyen megtartott élelmiszer-biztonsági előadásról tartottunk haza, s épp a lofoteni szárított tőkehal sorsáról elmélkedtünk, amikor megszólalt a telefon.