Mörk Leonóra: Nyárutó jegeskávéval

Minden évben eljön az a nap, amikor kísértést érzek, hogy feltöltsek egy fotót az Instagramra #lastdayofsummer megjelöléssel. Talán mert már hegyesszögben érik a földet a napsugarak, vagy mustíze van a levegőnek, mindenesetre azt érzem, menthetetlenül véget ért a nyár. Ilyenkor verssorok zümmögnek a fejemben, Radnóti, akinél szilvalekvár hűl a verandán, és nyár végi csönd napozik a kerteken, Rilke, akinél az Úr a napórákra teríti az árnyékát, és elereszti a szeleket a mezőkön.

Tavaly ez a nap valamikor szeptember közepére esett, a tengerparton napoztunk, a lábamat az Adria hullámai csapkodták, és esténként összeszedtük a lepotyogott gyümölcsöt a kert fügefái alól. Az idén hamarabb búcsúzott el a nyár, augusztus végén, a Fertő tó partján ebédeltünk a víz fölé kinyúló étteremben, teljesen stílustalanul hamburgert ettem, miközben a többiek halat, aztán kiültünk a mólóra, egy-egy óriási jegeskávéval.

És ott, miközben belekortyoltam a vaníliafagylalttal kevert kávéba, és szórakozottan figyeltem, ahogy kifut a tóra egy hajó, felhúzza a vitorláját és elsiklik Podersdorf felé, akkor éreztem meg, hogy ez volt a nyár utolsó napja. Jöhet még bármilyen kánikula, napozhatunk még ebédidőben egy-két lopott órát, ennek a nyárnak vége.

Még szerencse, hogy jövőre menetrendszerűen újra megérkezik.


Fotók: Mörk Leonóra.

Vélemény, hozzászólás?