Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #16 – Turmix

Amikor a kisbaba már ehetett passzírozott zöldségeket, vettem egy nagy teaszűrőt, azzal szerencsétlenkedtem időtlen időkig a borsót, zöldbabot, répát megszabadítani a héjától és a rostjától.

Ezt a műsort látva sógorom megajándékozott minket egy turmixgéppel. Vajszínű műanyag, szürke kapcsolókkal. Unimix piccolo, VEB EHG Typ R 1300. A doboza már szétesett és kidobtam, gondolom, olasz gyártmány lehet. Pót üvegtartályt is vett hozzá Feri, mert könnyen kicsúszhat a kézből és összetörhet.

Tényleg két perc alatt össze lehetett benne zúzni a kicsi ebédjét. Lekanalazni a tetejéről a héjakat és a rostokat, majd lapátolni bele a tátogó szájacskába a főzeléket.

A gyerekek rég felnőttek, de még mindig használatban van az erősen besárgult szerszám. Olyan, hogy bele lehet erősíteni a szecskázó fejet vagy a két kanyargós habverő pálcát. Ez utóbbiak közül az egyik folyton kiesik, de már tejszínt nem veszek, kifújható flakonban árulják. Mostanában banánturmixot és tartármártást szoktam keverni vele.

A kredenc fölső traktusában tartom, a Libela biserka márkájú „Bilancia de Cucina” konyhai mérleg mellett. Nemrég leemeltem a mérleget, és a csatlakozó zsinórjába beleakadva lerántottam a turmixgépet. Semmi baja nem lett, csak letört a fogója. Sebaj, gondoltam, és visszaragasztottam pillanatragasztóval.

45 éve hű szolgálómat nem dobom egyetlen mozdulattal a kukába.

Vélemény, hozzászólás?