Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #18 – Merő

A merőkanalaknak nincs szerepük a főzésben, de valljuk be őszintén, elég nehézkes lenne nélkülük a finom ételeket tányérba varázsolni. Vettem én is kettőt, amikor Pomázra költöztünk. A legegyszerűbb fehér zománcozottat, mindkettő bonyhádi gyártmány.

A kisebb 7 cm átmérőjű fejjel van ellátva, fogyasztói ára 8.40 Ft. Ennek az aljáról a merítések során nagy felületről lekopott a zománc, s a kanál barnára színeződött az ételektől. A nagyobbik 9 cm átmérőjű, 11.50 Ft-ért. Ezt ritkábban használom, így kevésbé karcolódott meg, viszont egyszer „leugrott” a kredenc széléről a konyhakőre és egy ujjbögynyi felületen lepattogzott róla a zománc. A kerek acélszürke folt nagyon elcsúfítaná az amúgy cseppet sem kecses merőkanalat, ha nem a domború fenekén keletkezett volna.

Szerencsére engem nem zavarnak a megcsorbult edények, viszont a kritikát nehezen tűröm, ezért vettem egy fekete teflonnyelű rozsdamentes merőkanalat azokra az alkalmakra, amikor vendégeknek tálalok. Orosz termék, Cena 1 rubel 85 kopek. Ezt a csillogó-villogót pedig olyan baleset érte, hogy a mosogató lefolyójába öntöttem az almapaprika ecetes levét, ami észrevétlenül belelöttyent a merőkanálba és egy tojásméretű matt foltot mart bele. Ettől elmosás után is úgy fest, mintha ételmaradék tapadt volna az aljába.

Hogy ne érje szó a ház elejét, nemrég örököltem a bátyámtól egy indás virágmintás nyelű krómnikkel merőkanalat. Így most azzal tálalnék, ha jönne hozzám vacsoravendég.

Vélemény, hozzászólás?