A szüleim vidéken élnek, egy tanyán. Igyekszünk még ezekben a zűrös időkben is rendszeresen látogatni őket, mert az jó, meg a gyerekeim praktikusan ott nőttek fel, homokozó, hinta, borsóleves a kertből szedve, maci a málnásban, mert az is van, szóval minden ahogyan kell egy vidéki nagyinál, keveseknek adatik ez meg a városi gyerekek közül.

Szóval, vasárnapi ebéd a teraszon, a végén bebóklászok az öreg vályogházba, ami manapság már inkább éléskamra és tárolóhely, és ez az egyszerű, de gyönyörű kép fogad: megviselt asztalon egy kosár mogyoró, mellette a diótörő, és pár szétszórt mogyoróhéj, tehát láthatólag használatban (mint vidéken minden).

Valahogy nagyon megfogott az élet és a dolgok egyszerűsége, előpattant a telefon, ezt meg kellett mutatnom.


Fotó: Balla Erna.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Fel