Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #21 – Fekete cukortartó, festett tetővel

Drága jó anyósom, aki a II. világháború alatt ment férjhez, patikus kolléganőitől kapott nászajándékba egy kerek fém cukortartót. Kistányér nagyságú, domború tetővel. Kívül fekete, belseje sötétbordó. Beleöntve a kristálycukrot, a tartály pereme mentén a kissé áttetsző szemcsék színét mályvarózsaszínre változtatja.

Passzentosan záródó fedelére romantikus jelenet van festve. Az ifjú pár egy-egy halványkék, hattyú formájú felhőpárnán áll terpeszben, a néző felé fordulva. A felhők széle gyöngyveretes csigába kunkorodik. Oldalt akvamarin kék és halvány jáde-zöld csigalabdacsok sorjáznak a fejük tetejéig. A férfi karmazsinvörös térdcsizmában, avokádó-zöld térdnadrágban, prémes szegélyű irhabundában, vörös csücskös sitykában áll, arcát kérlelően a hölgy felé fordítva. A nő földig érő zsálya-zöld bársonyszoknyában, prémes szegélyű svájfolt kabátkában, széttárt karokkal, feje búbján piros tokkalap. Nyakából vajszínű selyemsál lobog a férfi felé. Csábos mosollyal sandít a párjára. Szoknyája alja kissé fellibben, fehér pöttyös narancssárga szegélye kígyót formázva kap a férfi bokája felé.

Kissé émelyítette ez a giccses kép a drága jó mamát, ezért ezt a cukortartót nem tette a tálalóba, belökte a spájz egyik alsó polcára, befőttes gumikat és parafadugókat tárolt benne egészen addig, míg a papa vett egy víkendházat a Balaton mellett, ez ragyogó alkalom volt, hogy oda száműzze.

A nyaralóban évtizedek múlva a kisunokám cuppant rá, nagykanállal habzsolta belőle a kristálycukrot. Emiatt a lányom a cifra cukortartót üresen besuttyantotta a tárolóhelyiség alsó polcára.

Vélemény, hozzászólás?