Gergely Tamás: Gordiuszi csomó, avagy vacsora egy bukaresti kínaiban

Szilágyi Varga Zoltán generációm egyik legtehetségesebbike, akitől még a New York-i MoMa is vásárolt – hányan mondhatják el magukról? Rajzfilmes, és történetünk idején éppen a Gordiuszi csomó című filmjét díjazták nemzetközi arénán. Viszont amikor a bukaresti újságírók házában, a híres-hírhedt Scînteia Ház egyik folyosóján találkozunk, éppen visszautasították az egyik lapnál annak a rajznak a közlését, amelyiket ő a filmből emelt ki, s amelyik az esszenciáját adná az egész műnek.

Nézem, egy vigyorgó alak a középpontban, akiről hirtelen nem tudom, hogy gárgyú mosolya mit fed. Annyira ostoba, vagy csak teszi magát? Rosszul mondom, tudom, hogy ő az, aki a gordiuszi csomót Szilágyi filmjén nem kibogozza, hanem elvágja. Lehet ennek társadalmi vetülete az, hogy nem megoldjuk a lakosság problémáit, hanem diktatórikus módszerrel „elintézzük”. Ne feledjük: a nyolcvanas évek Romániájában történik mindez. Tökéletesen értem, hogy az illető lap, hadd ne mondjunk nevet, úgy ítélte meg, hogy cenzoraik szerint nem talál ez a kép a hivatalosan elfogadott verzióhoz.

Mondom Zolinak, adja ide a reprót, megpróbálom közölni. Nem az Ifjúmunkásban, ahol dolgozom, s ami a KISZ KB lapja, hanem a Sütő András által főszerkesztett Új Életben, ahol ritkán ugyan, de vendégszerepeltem az írásaimmal. S ahol Bodor András szerkesztőnek köszönhetően a kép, kísérő szövegemmel körítve, megjelent.

Ez volt az első felvonás. Mert Zoli a tőle megszokott eleganciával még ott, a nyomdához vezető folyosón megígérte: ha elérem azt, hogy közöljék a reprót, meghív a kínai vendéglőbe.

Hú! Az nagy szám volt, nem sokkal azelőtt nyitott, ott ebédelt mindenki, aki számított, legalábbis egyszer oda elzarándokolt. Drága volt, de állítólag rendkívül finom ételeket tálaltak, a nagyvilág felé nyitó rezsim egyik büszkesége lett rövid idő alatt.

Na, most jön be a képbe valami egyéni sajátosság, mégpedig az, hogy én az ilyen exkluzív helyeket kerülöm, ráadásul biztos voltam abban, hogy a vendéglő tele van szolgálatos szekusokkal, úgyhogy én a meghívást átpasszoltam feleségemnek, Évának. Maradtam a gulyásvacsoránál, viszont megtisztelve éreztem mégis magam.

A nyitókép Szilágyi Varga Zoltán Gordiuszi csomó című filmjének részlete.