Gergely Tamás: Kiruccanás a Kánaánba, avagy Éva szendvicsei
Több mint harminc éve vagyok svéd állampolgár. Az első húsz évben – míg szüleink éltek – nagy autós kirándulásokat szerveztünk: majd’ ötméteres Volvónkon tettük meg az utat Kolozsvárig, illetve Brassóig. Említett erdélyi városokba rokoni látogatásra mentünk, addig viszont turistáskodtunk, ugyanis ki kellett használnunk az időt: évi szabadságunk, mert mindketten keményen dolgoztunk, egyetlenegy volt. S mivel „előző” életünkben – vagyis a romániai kommunista diktatúrában – be voltunk zárva a mondhatni országnyi börtönbe, ergo nem utazhattunk, meg akartuk ismerni az eladdig ismeretlen kontinensünket.
A turistaút pedig öt-hat éjszakázást jelentett Közép- és Kelet-Európában, öt oda, öt vissza, s mert a reggeli beleszámított a szoba árába, végigkóstoltuk az európai reggeli-menüt. Nagy tapasztalatra tettünk szert, főleg feleségem, Éva, aki ezt a gyakorlatban azóta is hasznosítja.
Amíg a stockholmi városi könyvtárban dolgoztam, este családi körben ettünk főtt ételt, délre pedig Éva pakolt nekem maga készítette szendvicset. A könyvtári ebédlőben a lunch fénypontjának a szendvicsem felmutatása bizonyult, csodájára jártak a kollégáim, Margareta még az intézmény Facebook-oldalára is kitette, hadd „okuljanak” a könyvtári életre kíváncsiak.
Nyugdíjazásom óta a magánéletünkre szorítkozik a szendvics-dizájn, kirándulásokra visszük magunkkal az esztétikus és gusztusos remekműveket. A minap, október 15-én (felhős az ég, de nem esett, kilenc fok) például kiruccantunk a Kánaánba. Arról, hogy naponta kisétálunk a Mälar-partra – a Balatonhoz hasonlítható hosszú tóhoz, amelyik bármennyit tekergőzik, végül csak belefolyik a Balti-tengerbe, s amelyiknek a közelében lakunk –, rendszeresen írtam az utóbbi két évben. Előbb a zEtna közölt egy hosszabb szöveget Lovisa Ulrika kertjében címmel, nemrég a Lenolaj kezdett el egy sorozatot Mälar-parti séták címmel – ajánlom a Kantin olvasóinak, „lapozzanak” bele. Ezekben többnyire a Malteshovsbadet nevű strand, a hozzá vezető sétány jelenik meg. Ha erőnkből futja, a Grimsta erdő és a Mälar közötti sétányon tovább haladunk, úgy jutunk el a Kánaánig (svédül Kanaan). Az is strand, ahol le lehet ülni a fémasztalokhoz, elfogyasztani az otthonról hozott eledelt. Célhoz értünk hát!
Ami az október 15-ei uzsonnánkat illeti, Éva az itthon található alapanyagokból készített szendvicseket: volt még a Brommában vásárolt kovászos kenyérből, az előző esti sült csirkéből, aminek húsát cafatokra szakította, lehessen elhelyezni a kenyéren, továbbá került még rá majonéz, főtt tojás, zöldségek. A gomba a Mälar-parton általunk szedett szegfűgomba olajban párolva. A só, ami a fényképen fekete pettyecske formájában látszik, saját, azaz itthon készített: a zeller itt nőtt a teraszon, Éva egyládás konyhakertjében; megszárította, összemorzsolta, tengeri sóval elkeverte. A vizet, kávét én álltam, a látvány pedig magától adódott…
Az illusztrációk – és a szendvicsek – 2020. október 15-én készültek (fotók: Gergely Tamás) | zEtna > Lovisa Ulrika kertjében | Lenolaj > Mälar-parti séták.
