Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #25 – Bödön

Disznóöléskor a zsírszalonnából kisütött zsírt nagypapa félrehúzta a sparhelten a tűzről, és amikor kissé lehűlt, még folyékony állapotban beöntötte a nagy világoskék zsírosbödönbe. A maradékot a vajszínű kis bödönbe. A nagy a kamra hűvös sarkában állt egész évben. Tetejére csapható fedele nem engedte, hogy a kotnyeles egerek beleugorjanak. Ebből töltöttük utána a kis bödönt, amit a konyhakredenc aljában tartottunk.

Az ötvenes-hatvanas években még mindent zsírral főztünk és sütöttünk, a mosogatáshoz nem használtunk vegyszereket, mert a mosogatólé volt a malac moslékjának az alapja.

Otthon, Óbudán kétliteres piros zsírosbödönünk volt, hetyke kis fülekkel, néha vettünk zsírszalonnát a hentesnél, kisütöttük, majd feltöltöttük az edényt. Később, amikor a disznózsírt műanyagdobozban kezdték árulni és divatba jött az olajjal főzés, fölöslegessé vált a karcsú piros zsírosbödön. Annyira, hogy már nincs is meg.