B. Tomos Hajnal: Versrecept

Éles tollammal lehántok róla
egy vékonyka héjat,
hogy húsához férhessen
az éhes értelem,
leve, mint áldozat vére
fröccsen a földre,
de nem kegyelmezek:
jelzőket, akár illatos
szegfűszeget szurkálok bele
– így lesz egyke zamata
érett szamóca hasonlata –,
ekkor már fortyognak a rímek,
metaforák habja gyűl a lapszélen,
levennem kell a lángról,
míg csitítom ritmusát,
túl merész jelképnek
keresem rokonát,
s itt-ott vesszővel
oldom simára állagát,
aztán – mint ki már illatával jóllakott –
szélbe aprítom a poémát.


Illusztráció: Min An, Pexels.

Vélemény, hozzászólás?