Gergely Tamás: Vörös pisztráng, Grisslehamnban füstölve

Egy most készülő távinterjúban tudakolja a tőlem földrajzilag is, meg múltját tekintve is több mérföldnyi távolságra élő kérdező, hogyan sikerült gyökeret eresztenem az új világban. Nekem, aki a román fővárosból igazolt át a skandináv kétmilliós városba, Stockholmba…

Többek közt úgy, hogy vásároltunk egy ötméteres „csónakot”, vagyis egy régi Volvót, amivel körbejártuk a környéket. Hogy megismerjük. Hogy gyökeret eresszünk, más szóval. Most pedig harminc évnyi svédországi tartózkodás után, amikor tehát már régen vannak gyökereink, újra bejárjuk a régen látott helyeket.

Például Bergbyt. Stockholmtól cirka ötven kilométer, a víz mellett, bár ott éppen egy öböl szelídíti a Balti-tengert. Ott laktunk egy bérelt vörös házikóban két hétig, ott kezdett el a fiunk úszni. Feladat volt a második osztály végén, Louise pedig szigorúan számonkérte iskolakezdéskor.

De ha már ott járunk, egy kis kiruccanás Grisslehamnba, onnan indulnak a hajók a finnországi, de többnyire svédek által lakott Åland szigetére. Érdekes sztori, történelem, de most a kikötő közelében tudott, halspecialitásokat árusító üzletet keressük fel. Másnap házassági évforduló (46., csinálja utánunk, aki tudja!), hát vásárolunk az ünnepi vacsorához – Éva lazacot, én füstölt vörös pisztrángot.

Mivel a Kárpát-hajlatban nem ismerik, hadd jellemezzem: a lazac-családhoz tartozik, húsa vörös – svédül még a neve is: röding –, oldalát, az otthon ismert pisztránghoz hasonlóan, színes pöttyök díszítik. Főként magasan fekvő tavakban él, Skandináviában vagy az Alpokban például. Húsa (legalábbis amit én Grisslehamnban vásároltam, ahol helyben füstölték) legalább olyan ízletes, mint az otthonié.

Szerencsénk volt a kiszolgálással is – készségesek voltak, mint a fotó is mutatja…

Fotó: Gergely Tamás.