Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #26 – Kancsók, csészék, poharak

Családunk legrégebbi kancsója már az ötvenes években járta Zebegény utcáit. Fehér, nagyfülű, öblös csőrű, kétliteres zománcozott kancsó volt. Több funkciót látott el. Hordtunk benne az Erzsébet forrásról ivóvizet. Ezzel jártam a temetőbe a dédszülők sírjait locsolni. A negyede vizet kilötyögtettem, mire felértem vele a hegyoldalba. Ebből öntötte nagymama az ecetes langyos öblítővizet hajmosás után a fejemre, és ezzel jártam Putnoki nénihez frissen fejt tejért. Olyan kicsi voltam, hogyha lelógattam a karomat, odakoccantottam volna a kancsó fenekét a járdához, lepattogzik a zománca és előbb-utóbb kilyukad. Kaptam is volna akkora pofont, hogy attól koldulok. Inkább behajlított könyökkel, kissé felemelve vittem nagymama kancsóját.

Nászajándékba egy aranybarna jénai üvegkancsót kaptam, négy lefelé elkeskenyedő pohárral, amiket öröm volt kézbe venni, olyan jó volt a fogásuk. Általában teát szervíroztam benne, kicsit félve öntöttem bele, aztán beigazolódott a rossz előérzetem, az egyik zubogó mentateától levált az alja.

Fiatalasszony koromban kaptam a keresztanyámtól egy fehér porcelánkancsót kétfülű csészékkel. Nem értettem, minek egy csészének két fül, aztán anyósom felvilágosított, hogy bizonyára leveses csészék. No igen, de akkor minek a leveses csészékhez kancsó? Ezt a rejtélyt már nem fejtettük meg. Nagy vörös, bibékkel körbetűzdelt pöttyök vannak rajta, pontosan olyanok, amilyennek a koronavírust ábrázolják. Egy alkalommal forró teát öntöttem bele és hosszában végigrepedt, de mivel nem szivárog belőle a víz, ötven éve élek közös háztartásban vele.

Szerencsémre, de főleg a kancsók szerencséjére, feltalálták a filteres teát, így nem repesztek ketté több kancsót, viszont a csészéket és a bögréket gyengülő látásom végett könnyedén lesodrom a csepegtetőtálcáról. Vannak olyan darabok, amikről már csak mesélni tudnék, például a félliteres lila cserépbögrémről, amiből több mint harminc évig szürcsöltem a teáimat, de annyira jellegtelen volt, hogy szóra sem lenne érdemes.