Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #28 – Mézes csupor

A méznek, mióta az eszemet tudom, kitűnő propagandája van. Egészségesebb édesítőszer a kristálycukornál. Keverem én is teába, túróba, reszelt almába. Örököltem nagymamámtól egy sárga fajansz méztartót, kissé ütött-kopott, de egyedi számozott darab, legalább hetven éves. Márkájára utaló felírás nincs, csak annyit ütöttek bele, hogy Dep H122/1. Kerek kas formájú, domború tetővel, aminek a fogantyúja egy felálló szárnyú méhecske. Összesen hét méh van rajta, a fogantyún kívül még kettő másik a tetején és négy a tartály oldalán. Kettő egymás felé, kettő pedig egymástól elfelé mászik.

Nem tartok benne mézet, mert azt ennél praktikusabb, csavarós üvegben árulják, minek kenjem össze vele ezt a méztartót is. Ezen kívül kaptam még ajándékba vásárfiának egy fehér füles csuprot is, ez puritánabb kinézetű. Rámázolták feketével, hogy MÉZ, és a gombos kupakja is fekete. Ebben sem tartok semmit, fönt sorakozik dísznek a többi kancsóval együtt a kredenc tetején. Ezek a haszontalan dísztárgyak mindössze arra jók, hogy nagytakarításkor le lehessen róluk mosni az ujjnyi vastag port.