Gulyás Dénes: Pasztasuta
Olasz Feri bácsi – a kilencszázhatvanas évek adta lehetőségekkel – főzni kezdett. Valami csoda folytán libazsír akadt a kamrában, fokhagyma, nagyanyám száraztésztája, némi paradicsom, s valamilyen sajt is.
Hónap: 2020 november
Scheili Eszter: Nürnbergi kolbászkák – a kulcslyukon át
Drei im weckla’, azaz három nürnbergi kolbászka egy zsemlében. Annak, hogy miért ujjnyiak ezek a kiskolbászok, igen érdekes története van.
Barbély Virág: Karanténkenyér porélesztőből
A 2019-20-as élesztővész túlélőinek nem kell megmagyarázni, hogy miért porélesztős pékáru sül. Hogyan teszünk szert porélesztőre? Három útja van.
Ligeti Zsuzsa: Az utolsó ebéd a napon
Bent a házban már fűtöttünk a második novemberi hétvégén, hisz reggel csak 2 fok volt. Már meg is terítettem, míg sült a hús, amikor jött az ötlet: ebédeljünk kint a napsütésben.
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #27 – Fűszertartó
A nászutunkon Zakopanét is útba ejtettük. Az egyik kanyargós utcában éppen népművészeti vásár zajlott. Rettenetesen tetszettek a járda szélére kiállított, ember nagyságú, feketére pácolt Krisztus- és parasztszobrok. Nem tudtunk volna megfizetni, ezért vigaszunkra vettünk egy kis polcot három faragott fűszertartóval.
Free Ostástka/Medve Zsuzsi: Izolációs burokban
Kávés védekezés.
Scheili Eszter: Marta perecei
Az van, hogy egyáltalán nem vagyok oda a német ételekért. Ami viszont szerintem fantasztikusan finom, a maga egyszerűségében, az az igazi puha perec – főleg vastagon megkenve vajjal.
Galambos Tibi: A fűszerkert reneszánsza
Mióta beütött a világjárvány, megint több időt töltünk a kertben, és közben persze megújítási tervek is formálódnak. Így került terítékre a fűszerkert is.
Gergely Tamás: Vörös pisztráng, Grisslehamnban füstölve
Egy kis kiruccanás Grisslehamnba, onnan indulnak a hajók a finnországi, de többnyire svédek által lakott Åland szigetére. Érdekes sztori, történelem, de most a kikötő közelében tudott, halspecialitásokat árusító üzletet keressük fel.
Köböl Vera: Hangulatjavító
Emlékszem, amikor először találkoztunk régen (talán Párizsból kaptuk?), és rátaláltam erre az ízre. Arra is, amikor először félbevágtam és kikanalaztam, felkucorodva az ágyra, ahogy utána is évekig.
B. Tomos Hajnal: Versrecept
Éles tollammal lehántok róla / egy vékonyka héjat, / hogy húsához férhessen / az éhes értelem / leve, mint áldozat vére / fröccsen a földre, / de nem kegyelmezek…
Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #26 – Kancsók, csészék, poharak
Családunk legrégebbi kancsója már az ötvenes években járta Zebegény utcáit. Fehér, nagyfülű, öblös csőrű, kétliteres zománcozott kancsó volt. Több funkciót látott el.