Ligeti Zsuzsa: Mákos guba másként, adventkor

Unokáim összebeszéltek, hogy ebben a covidos időben egy kis karácsony-váró hangulatot csempésznek az életünkbe. Óvatosan érdeklődtek, hogy vasárnap otthon leszünk-e délután. Eljönnének az erkélyünk alá énekelni.

Tudtam az illemet, valamivel meg kell kínálnom őket. Vasárnap délután szemrevételeztem az otthon található nyersanyagokat, mit is süssek. Olyan süteményt kellett készítenem, ami könnyen osztható, egyszerűen lejuttatható az emeletről a földszintre. Hiszen ők lent – álarcban, mi az erkélyen nagykabátban.

A net adta az ötletet: valaki megalkotta a mákosguba-muffint. Ehhez minden hozzávaló rendelkezésemre állt. Úgy gondoltam, a tizenkét darabnak elégnek kell lennie. De hogyan fog lejutni? Amikor a gyermekeim kicsinyek voltak, Lőrincen laktunk egy harmadik emeleti lakásban. Ők lent játszottak, ha valami kellett, csak felkiabáltak és a játékot, uzsonnát egy kötélen leeresztetten nekik. Úgy gondoltam, itt is ez lesz a megoldás. Míg én sütöttem, kiadtam a férjemnek a feladatot. Oldja meg, hogy leengedhessük a kosarat, benne a muffinokkal. Némi keresgélés után a csomagtartóra rögzítő hevederekből toldozta össze a szerkezetet.

Hamarosan meg is jelent nyolc énekes gyertyákkal az erkély alatt, három karácsonyi dalt énekeltek. mindenkinél volt egy kis LED-es gyertya. Akármilyen hangosan énekeltek is, a maszkon keresztül halkabban hangzott. Nem csak mi örültünk neki, a házból más is hallgatta őket. Valaki szaloncukrot dobott nekik, vagy kirohant egy tál süteménnyel. Mi leeresztettük a kosarat, benne a muffinokkal, aminek óriási sikere volt.

Fotók: Ligeti Zsuzsa.