Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #31 – Dunsztos

Még a múlt század elejéről is megőriztük nagymama dunsztosüvegeit, szép formájuk és színük végett. Azóta kupakkal ellátottakat gyártanak, amikben jobban elállnak a savanyúságok és a befőttek.

Nagymama dunsztosüvegei több költözést is túléltek. A nagyobbak 2-3-5 literesek. Avokádó zöld, halvány zöld alma színű, akvamarin kék. Alacsony, zömök, karcsú rövid nyakkal; telt hasú, rövid, kicsi nyílással. De a legizgalmasabb a WARHANEK C. felirattal és évszámmal is ellátott dombornyomásos volt. 1926 vagy 1936? Pontosan nem emlékszem a dátumra, csak a formájára. Két-három literes, széles henger volt, rövid nyakkal, nagy szájnyílással. A gyerekek terráriumnak rendezték be, mohával, zuzmóval, száraz fatörzzsel. Nagyon jól mutatott benne, csak a fehér egér megzavarodott volna az örökös keringéstől, ha nem mentem ki belőle.

Egyszer betértem Budán egy pizzériába, és ott nézett velem farkasszemet a polcról WARHANEK ikertársa. Mondtam is a tulajnak, hogy pont ilyen üvegem van otthon, erre ő rávágta, hogy megveszi. Nem adom el, válaszoltam, nagymamámtól örököltem. Az utolsó költözéskor vált le az alja.

Pomázon hűvös spájzom volt, polcokkal felszerelve. Tettem is el nyersen kevert eperdzsemet, lekvárokat, savanyúságot, lecsót, spenótot, kompótot – mindent kipróbáltam, de egyik sem lett olyan finom, mint amiket a boltban olcsón árultak. Az uborka megbuggyant, a spenót megfeketedett és megkeseredett, a lekvárok megpenészedtek, a befőtteknek felpúposodott a kupakjuk és kiforrt a levük (mondhatnám úgy is: búcsúzóul udvariasan megemelték a kalapjukat, és lefutott a levük az üveg oldalán, a szép piros polcomon testes tócsává szétterülve). Hiába vettem elő befőzéskor a szakácskönyvet, kellett volna mellém egy gyakorlott háziasszony, aki beavat a tartósítás íratlan trükkjeibe.

Nemrég bukkantam rá az interneten, hogy a WARHANEK C. dombornyomott ruszlisüveg, az 1900-as évek elejéről. A szülői házban találtam még egy dézsára emlékeztető formájú, félliteres, vastag falú, nagy szájú üveget is, „OCEAN” BUDAPEST felirattal. Szerintem ez több mint nagyképűség. Mikor volt Budapestnek óceánja? Amúgy ebben az üvegben is ruszlit árulhattak. Anyám babérleveleket tartott benne; ha leemelem a műanyag fedelét, még most is érzem a kesernyés illatot.