Petrőczi Éva: Holnapra is majad
Több okból is nagyon megörültem – régi Arnolfini Kantin-szerzőként – Pokorny Lia iskolateremtően rendhagyó szakácskönyvének. Nem utolsósorban azért, mert ifjú anya és ugyancsak ifjú költő koromban nagyon hasonló stílusban, hasonló „nyomvonalak” mentén főztem és sütöttem, még életünk és háztartásunk e legszűkösebb korszakában is, aszódi, javában lakótelepi konyhánkban. Habár, jóval szerényebb nyersanyagokból. Méghozzá egészen más, sokkal hagyományosabb koszthoz szokott, „őslakos” vendégeink és saját, egyre nagyobb családom örömére. Csemetéim egyike, két-hároméves korában, kitalált akkoriban egy babanyelvű kulináris dicshimnuszt, amely így hangzott: „Holnapra is majad”. Ezt olyankor hajtogatta, amikor egy-egy újításom különösen ízlett neki.
Pokorny Lia – aki nem csupán ismert színésznő, de a közkedvelt Konyhafőnök VIP című, az RTL Klubon futó főzőműsor konyhai berkekben alighanem legotthonosabban mozgó sztárja – könyve alcímének szellemiségét képviseli a nagyon lírai ajánlásban: „Enni mindenki szokott, még egy magamfajta színésznő is. Nem állítom magamról, hogy én vagyok a világ legjobb szakácsnője, de nagyon szeretek főzni. Ha bármikor a főzésre gondolok, ott látom magam Hatvanban (alig pár kilométerre az imént említett aszódi fészkünktől – P. É.) a nagymamámnál, a Táltos utcában, az étkezőasztal lapja nagyjából szemmagasságban van, nagymama nyújtja a rétestésztát, és az egész konyhát belengi a húsleves illata. Nekem ez jelenti az ételt, az otthont, a szépséget, a tápláló szeretetet és az élet örök körforgásának érzését. Nagyszüleimtől tanultam azt is, hogy az ételt tisztelni kell, hogy ételt nem dobunk ki.”
Ez a sokat megélt nagymamáinktól származó alapelv most igazán komoly támaszt és ösztönzést jelent, amikor a bezártság egyszerűen nem engedi, hogy ne legyünk találékonyak. Ilyen időkben a legprózaibb lelkek is konyhai poétává válnak. Hát még az olyan szerencsés főzőművésznők, mint Pokorny Lia, akinek ízvilágát a legendás szakács, Szatmári Ferenc gazdagította, s aki nevezetes konyhájában örömmel látja Liát, az utóbbi időkben már a nagyközönség örömére is.
A receptek önmagukért beszélnek, de rövid, személyes asszociációkkal kiemelem néhány kedvencemet. Így elsőként a mentás zöldborsósalátát csirkével. Erről egy először Angliában kóstolt csoki, az After Eight, illetve egy húsétel, a báránysülthöz felszolgált mentaszósz jut az eszembe. Igaz, a mentáról a csokoládén kívül mifelénk jóformán mindenkinek a mentolos fogkrém ugrik be, de érdemes kipróbálni, mert a húsételeket ez a mártás könnyebben emészthetővé teszi. Ugyancsak remek ötlet a ceruzabab-saláta bulgurral, ezt jómagam is gyakran készítem, de bulgur helyett kölessel, hajdinával, vagy barnarizzsel. A valóban festő ecsetjére kívánkozó színes káposztasaláta, benne a cukkini zöldjével, a káposzta vörösével és a sárgarépa zöldjével (kis hajdinával „megbolondítva”, s az immunrendszert erősítő korianderrel) beragyoghatja a legszürkébb napjainkat.
Az izgalmas, változatos szakácskönyvben külön fejezetben találunk rá a túrákért rajongó szerző (és túrázó társai) változatos kirándulási csemegéire. Például a tepertőkrémre, amely a nyolcvanas években, fájdalom, minden petrezselyem és fűszercécó nélkül, az óvodai uzsonnák egyik réme volt. Ugyancsak „ízemlékezeti” tétel – de ellentétes előjelű, mert örök íznosztalgia számomra – a Globus Konzervgyár felejthetetlenül finom tubusos kolbászkrémje, amelynek házi változatával itt a szerző hivatásos szakács édesapjának receptje jóvoltából találkozhatunk. Ebben a variációban gazdagító újdonság a robotgépben megdarált zöldpaprika!
És egyáltalán: a Pokorny-receptek a szó legnemesebb értelmében zöldek – a húsételek is. A Lia komponálta zöldségpörölt egyik ősét, a zöldborsópörköltet valamikor gyakran magam is feltálaltam, igaz, nemegyszer hó végi kényszerből – de a család apraja-nagyja szerette… Épp úgy, mint az itt ugyancsak felbukkanó répafasírtot, amelyet én „zöldségszelet rántva, tartárral” változatban eszegettem anyukámmal a hatvanas évek elején, mint a pécsi Nádor Szálló híres konyhájának egyetlen olyan ételét, amelyet meg tudtunk fizetni.
A desszertek közül a banános magvas zabsüti, illetve annak almás változata ismerős a házunk táján, amelyet olykor én is variálok, egy kis málna- és áfonyapéppel. A nagyszerű ivólevekkel – köztük egy külön a hölgyeknek szánt csodával, a finom és hasznos Téli Wonderwoman itókával – záruló gyűjtemény végén a szerző szép köszönő sorai olvashatók, alkotótársainak és szüleinek. A könyv anyagának alkotói-gondozói közül most kiemelném Fényes Gábor páratlan ételfotóit, illetve a fotózásra előkészített kompozíciókat megálmodó Filep Kata stylist munkáját.
Ilyenkor, karácsony táján, kincset ér egy ilyen, kis odafigyeléssel könnyen megvalósítható, egyszerre élvezetes és immunerősítőkkel teli ételsor, amely a „lehet másként is” elv jegyében született.
Pokorny Lia: Holnapra is marad – Receptgyűjtemény a fenntarthatóság jegyében, 21. Század Kiadó, 2020; 108 oldal, 5490 forint | A nyitóillusztráción a Téli Wonderwoman ivólé a kötetből.
