Zsubori Ervin: A karácsony íze
Az ízek fontosak. Ezt, ha nem tudtuk volna, az idei esztendő minden korábbinál hangsúlyosabban megmutatta. Mert lehet-e kívánni többet december 24-én reggel, mint hogy az ember még mindig (netán már megint) átélheti: a gyümölcsteának gyümölcsíze van, a belecsurgatott méz édes, a mákos bejgliből kiérzik a citrom, a sajtos rudak sósak, a cukor nélkül ivott kávé pedig keserű – és ezzel ugyanígy vannak az asztal körül ülő családtagok is. Miközben a levegőben érezni az előző este közösen felállított karácsonyfa fenyőillatát…
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a 2017. május elsején indult, ízemlékezetre fókuszáló Arnolfini Kantinban ez éppen az 1111. bejegyzés, ráadásul a mai dátum (20. 12. 24.) és az indulás óta eltelt napok (1334) számjegyeinek összege egyaránt 11, akkor ez bőven elég apropó egy ünnepi üzenethez. Ezúton kívánok tehát a Kantin első 160 ízemlékezőjének – köszönet nekik! –, továbbá minden eddigi és jövendőbeli olvasójának békés karácsonyt, és végre ismét közösen is átélhető ízekkel fűszerezett új évet.
Karácsonyi lap: Zsubori Ervin.
Hogy ez milyen klassz, Ervin! Meg a karácsonyfa is! Igaz, most, amikor olvasom, nincs karácsony, de a Kantin születésnapjának vigíliája van, ez is szép ünnep. Ráadásul édesanyám ma töltötte volna a 105-ik évét, emléke legyen áldott…
És éljen Május Elseje! 🙂