Ligeti Zsuzsa: Kávénosztalgia #1 – Lussari

Ötven éve iszom kávét. Cukor nélkül. Szeretem az ízét. Szeretek elüldögélni a kávé mellett, kicsit ellazulni, pár percre megállítani az időt. Bár minden nap van „kávészünet”, mégis vannak különleges pillanatok. Most nem arra gondolok, hogy egy régi baráttal ücsörgünk a kávé fölött, hanem arra, amikor különleges helyeken adatik meg kávét inni.

Ilyen pillanat volt például, amikor Sankta Lussari da Montén – röviden Lussari – síeltünk. Ez a hely Tarvisio közelében van, a sípályák össze vannak kötve. Egészen csodálatos vidék, a Mészkő-Alpok gyöngyszeme. A meredek, 1790 méter magas hegy tetejére épült búcsújáró hely: kápolna, szállodák, éttermek festői egyvelege. Forgalma télen-nyáron nagy.

Valamikor a 14. században egy eltévedt birkát keresett a pásztora. Amikor rátalált, az állat egy bokor előtt térdelt (már amennyire a birkák térdelni tudnak), a bokorban Szűz Mária szobra áll, karjában a Gyermek. A pásztor odaadta a papnak a szobrot, de az másnap újra a Lussari hegyen volt, térdelő birkákkal körülvéve. A hír bejárta a környéket, és Lussari búcsújáró hellyé vált. A szobornak kápolnát állítottak, a zarándokoknak pedig szállás kellett, enni akartak, így a kápolna köré házak épültek.

A mai turisták és a sízés szerelmesei ma már inkább a hely szépségéért mennek fel a hegyre. A téli napsütésben jó megpihenni egy teraszon, ahol lélegzetelállító látvány fogad. A szomszédos hegyek szinte karnyújtásnyira magasodnak, apró kis csúcsok rengetegével. Amikor mi ott jártunk, akkor az előtte való éjjel friss hó esett, amely különleges, puha hangulatot árasztott. Nagyon hideg volt, mínusz 8 fok, a napon is elkelt a sídzseki, a sapka, a sál. Mégis percekig ültünk a teraszon, s egyszerre élveztük az igazi olasz kávé ízét és a havas hegyek látványát.

Fotók: a szerző családi archívuma.