Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #34 – Butélia

Felesben műveltek egy szőlőst Zebegényben a nagyszüleim a Loch-Weingartenben, amit egyesek Szőlőskertek völgyének, mások Ördög-völgynek fordítanak. A szőlős a nagypapa Pali sógoráé volt, mi műveltük és szüretkor a termést elfeleztük. Így egész évben volt nagypapának is fanyar novabora az étkezőasztal közepén, egy méz-sárga, átlátszó üveg bortartóban. Egy liter bor fért bele, az alja szélesebb volt, fölfelé elkeskenyedő, peremes csőrben végződő nyaka tizenöt centiméter hosszú, pontosan annyi, hogy jól meg lehessen markolni. Fogógömbbel ellátott üvegdugó illeszkedett bele hajszálpontosan.

A butélia derekába körbe leveles indát csiszoltak, amiből négy szőlőfürt csüngött lefelé. A tisztára lefejtett bor nagyon szépen törte benne a fényt. Ha valaki a nap bármely szakában megszomjazott, töltött magának egy pohárkával és fölhajtotta. Amikor kifogyott, nagypapa a szoba sarkában álló zöld csatos üvegből újratöltötte. Ha a csatos üveg is kiürült, az öreg leballagott a pincébe, és vagy a 30 literes zöld ballonból, vagy a 20 literes világoskékből feltöltötte.

Egyszer ebéd közben fogyott el az asztalon a bor. Nagypapa már tápászkodott felfelé a tonettszékről, amikor nagymama ellentmondást nem tűrően ráparancsolt: Hagyjad, Gyuri! Majd Gabec lemegy a pincébe. Nagy fiú már, harmadikos, látta számtalanszor a borfejtést. Kihúzza a dugót, belógatja a slagot, megszívja a kilógó végét, beledugja a csatos üvegbe, és ha megtelt, mindkét üvegből kirántja a slagot. Ennyi az egész. Na, Gabec, iszkiri!

Gabi bátyám fogta a csatos üveget, lement a pincébe, és mi elkezdtük várni. Nem igaz, hogy ilyen sokáig eltart egy csatos üveg megtöltése, zsémbelt nagymama. Akkor nagypapa feltápászkodott és lebaktatott a pincébe. Gabec ott térdelt a méregzöld ballon előtt, benne a slag, a másik vége meg a szájában, és fuldokolva nyelte, nyelte a fanyar bort. Nagypapa kikapta a slagot a kezéből, belecsúsztatta a csatos üvegbe, Gabi közben eldőlt, mint egy zsák krumpli.

Miért nem tetted bele az üvegbe, kérdezte az öreg. Féltem, hogy melléfolyatom és nagymama felpofoz, ha észreveszi. Csak támogatva tudott felkacsázni a pincelépcsőn. Egész délután zavarodottan vigyorgott és magyar nóta strófafoszlányokat gajdolt.

Vélemény, hozzászólás?