Gulyán Dénes: Gyógyító szépség
Micsoda gyönyörűség volt még ránézni is. Vidéken nőtt fel. Hibátlan bőre feszült a combján, a mellén, a hátán. Termete arányos és kidolgozott. Egyetlen hajlata sem ráncos, ahogyan a comb és a lábszár illeszkedik az egész arányába, ahogy a hát büszkén, mégis kívánatosan egyenes, ahogy a gyönyörű gömbölyű mellet, kihívó felkiáltójelként, szinte koronázza a karcsú, arányosan hosszú nyak. Csak álltam és megigézve bámultam. Ritkán találkoztam ilyen szépséggel. Áradt belőle a természet, az egészség kalandra csábító illata.
Gondosan megtisztítva, konyhakészen, a hátán feküdt a pulton. Nem is pipi volt valójában, hanem inkább harcedzett, sokat látott tyúk. A máját kevés disznózsíron, durva borssal, fokhagymával hirtelen kisütöttem, majd sóztam. Ez csak némi energiabevitel céljából készült, hogy bírjam a főzés nehéz fizikai munkáját. A szénhidrátszegény étrend miatt kenyeret nem ettem hozzá, csak egy darab kukorica hamletet. Aztán nekiláttam a levesnek.
A tyúkot nagy fazékba tettem, vizet bőségesen öntöttem rá. Majd zöldségek és fűszerek. Kicsit elrugaszkodtam a megszokottól. Szokatlan talán, de gyömbér, szerecsendió, kakukkfű, babérlevél, kevés szegfűbors, egy vöröshagyma héjában, fokhagyma, fehérrépa, sárgarépa, zeller, só egész bors. Aztán fedő alatt nagyon lassú tűzön 3-4 órát főztem. A víz negyedét elforrta. Ami maradt, olyan elképesztően finom és tömény leves, ami jobb volt bármi gyógyszernél. Ez valóban nem a szokványos tyúkleves, de szerintem csak a képzelet szabhat határt, ha főzni kezdünk.
A cérnametélt nélküli verzió mellett döntöttem. A tyúk meglehetősen testes volt, így folytathattam a melléből készített pástétommal, ami különösen finom és könnyű reggeli vagy vacsora lehet. Szabadon lehet szörnyülködni annak, aki úgy érzi, hogy ez a recept tulajdonképpen egy írott szentségtörés a konyhaművészet templomának oltárán, de hogy bizsergetően finom, az bizonyos.
A levesből még melegében ittam egy jó nagy bögrével. Mintha a legvékonyabb hajszálereim utolsó kis hajlatába is eljutott volna, a forró, illatos, zamatos, fűszeres, szinte bódító gyógyszer. Mint valami kábítószer. A hátad már akkor libabőrös, amikor ajkaidhoz emeled az ilyen, forró levessel teli bögrét. Az első korty mintha átmelegítené minden porcikádat, szinte látod, hogy a betegség utolsó kis agresszorai a pórusaidon keresztül menekülnek. Aztán gyorsan még egy bögrével, de most ebbe egy tojássárgáját is. Tudom, hogy tyúkból készült erőlevesbe nem szokásos a tojássárgája, de ezt a szabályt figyelmen kívül hagytam.
Ez a feszes bőrű, arányos combú, gömbölyű mellű, egyenes hátú, hosszú nyakú szépség meggyógyított.
Illusztráció: Zsubori Ervin.
