Hegyi Zoltán Imre: Rekonstruált krumplipogácsa

Én jól nevelt kisfiú voltam.
„Eszed, nem eszed, nem kapsz mást.”

Történt, hogy emlékezetből,
gondulomformán, ahogy a nagyanyáim
csinálták (másképp), rekonstruáltam
a krumplipogácsát.
Nem lett teljesen olyan, de
majdnem.

Egy rendszer alatt kislány, majd
egy másik alatt asszony nagyanyáim
krumplis pogácsáját. Nem egészen
ugyanúgy csinálták, a megidézés
a kettejük alapvető
konyhaművészetének permutációja lett.

Szikkadt élvezet. A másnap reggel
kijózanító pillanatában látom:
két egymástól elvek szintjén alapvetően
különböző rendszer permutációja.
A jól neveltségem tartja össze –
eszem, nem eszem, ma reggel sem
kapok mást.

Krumpli, olaj, liszt, só, némi tojás –
semmi extra. A jól neveltségünk tartja össze.
A megszoktuk íze az ínyen. Csendőrbakancstalp,
ázott pufajkaszag – krumplipogácsa.

Úrhatnámságunk alatt felelő
tlenségünk. A szabadság fogalma
tlanítása. Úri murik után a másnap kilátás
talansága. Szikkadt élvezet meztelen
ített íze. Két rendszer permutációjában a hitel
telenítés.

A jól nevelt kisfiúk és kislányok szolgálat
kész hűsége a tányéron – bablevessel, vagy
pohárka tejjel.

Gondoljátok meg, permutoletárok.