Noth Zsuzsánna: Egy konyhatündér emlékiratai #37 – Bundás

Műanyag tálakból először egy nagy sárgát és egy kisebb, virágsziromszerűen bordázott oldalút vettem. A nagyba gyalultam bele a tököt, abban kevertem ki a palacsintatésztát. A kicsi törtfehérbe fejtettem a zöldborsót, csumáztam le a ribizlit és gyalultam bele az uborkát salátának. Később kaptam anyukámtól egy korallpiros készletet. Teljesen sima nagy tál, kis tálkákkal. Megfelelt pudingosnak és kompótosnak, de ebben tálaltam a kicsiknek a főzeléket is.

Mindegyik tál összekarcolódott és elszíneződött az elmúlt fél évszázad alatt. A sárgát és a fehéret a magozott meggy pacnizta be befőzéskor. Ezeket megmértem, és a fenekük külső felére felírtam, hogy 15 dkg-ot nyomnak üresen. Fontos a gyümölcs–cukor-arány összeállításakor az edény súlya, amit alkoholos filccel ráírtam a tálak aljára, ne kelljen minden befőzéskor újramérni.

Az utóbbi években, amikor a fehér virágszirom-bordázatút kézbe veszem, bevillan a család egyetlen dédmamájának az alakja. Egyszer asszonykoromban meglátogattam, akkor már a kilencvenhatodik évében járt, bútortól bútorig csoszogott, a lakást évek óta nem hagyta el. Kopogós száraz zsemlékből bundás kenyeret készített a vendégeinek. Csak nagy erőfeszítések árán tudta a zsemléket a vágódeszkán a recés késsel szétfűrészelni. Tejbe nem mártotta, ahogy én szoktam, hanem azonnal a felvert tojásba billentette, és már csúsztatta is bele a forró olajba. Nem értettem, miért kell a bundás kenyeret ilyen kapkodva készíteni, mintha a tatár üldözne minket.

Amikor ezt szóvá tettem, elmagyarázta. Tudod, édes kislányom, én mind a két világháborút átvészeltem és átéheztem. Előfordult, hogy a papa heti béréből mindössze egy-két tojásra futotta. A háborúk idején szoktam rá sebbel-lobbal készíteni a bundás kenyeret. Először is, ha jól kiszikkasztom, nem tud sok tojást felszívni, másodszor pedig, ha nem tucskolom bele a tojásba és nem hagyom benne ázni, attól is csak keveset szív magába. Épp, hogy beleérintem, és már kapom is ki, hogy két tojásból hat-nyolc bundás kenyeret el tudjak készíteni. Az egész családot jól tudjam belőle lakatni.

Kitérne a hitéből, ha látná, ahogy én készítem. Néha még tejbe sem áztatom a kenyeret, közvetlenül a tojásba teszem, hagyom, hogy jól megszívja magát, és a maradék tojást ráborítom a már sülő kenyérszeletekre.