Noth Zsuzsánna: Kenyéren és vízen

Étteremben nem ülhettük meg a születésnapomat a világjárvány miatt, ezért meghívtam magamhoz a családomat ünnepelni. Az unokák csak a jégkrémet, a pizzát és a ropit eszik meg, a főtt ételek mellé oda sem ülnek. Lesújtó pillantást vetnek a tányérra, köszönöm szépen, nem kérek, hárítják el a kínálást. Na, ezt is eheted, nagyi, egy hétig, szokta megtoldani a kislány vigyorogva. Idén nem szúrok ki magammal, hogy töppedt sülteket nyammogjak egy hétig, gondoltam, rendezek nekik egy mártogatós ropipartit. Vettem kétféle ropit, olaszos Gourmet krémet, krémsajtot és körözöttet, a felnőtteknek bagettet, nehogy éhen vesszenek. És meghívtam fotós cimborámat is, hogy dokumentálja a rendhagyó eseményt.

A fotós érkezett elsőnek, névre szóló tortagyertyát hozott ajándékba. A Zsuzsanna minden egyes betűje egy kis színes gyertyácska. Vártuk a családot, telefonált a lányom, hogy csak ő jön, mert a kicsik lebetegedtek. A tortáról nem esett szó, így a gyertyákat jobb híján beleszurkáltuk a bagettbe. Hú, mondtam, ez aztán a szülinap! Kenyéren és vízen. A teljesség kedvéért a feldíszített bagett mellé állítottam egy pohár vizet is.

Amikor megjött Ildi lányom, fanfárok helyett bele-belefújtam egy ördögnyelvbe a köszöntésére. Egy tenyérnyi minitortát hozott, de ha már feldíszítettük a bagettet, azon is meggyújtottuk a gyertyákat, elfújtam és utána áthelyeztük a tortára. Csak csigasorban fért rá a Zsuzsanna. Sebaj, az élet úgy szép és jó, ahogy van.

Ettünk, ittunk, beszélgettünk, énekeltünk, megkaptam a régóta várva-várt vízöntő medált és a sárga holland törpetulipánokat. Derűs hangulatban telt el a délután. Táncra nem maradt idő a kijárási korlátozás miatt, ha törik, ha szakad, nyolc órára haza kell érniük a vendégeknek.

Azt sajnálom a legjobban, hogy a csoportképkészítés végül elmaradt.


Fotók: Varga László.

Vélemény, hozzászólás?