Gergely Tamás: G.W. vöröse

Ha jól emlékszem, létezett egy Andropovkának becézett vodka a Szovjetunióban, az Andropov – ki emlékszik ma a nevére? – idejében, nyilván, de más szovjet politikai vezetőről is neveztek el italt… Egy biztos, minden diktátor óhaja, hogy szeressék őt az emberek. Így utólag azon csodálkozom, hogy a román sztálinizmus alatt nem történt hasonló kísérlet. „Kérek féldeci Ceaușescut!”, milyen jól hangzott volna…

Svédországban nem terjesztették az Andropovkát, pedig biztosan lett volna rá vevő, se a Gorbacsovkát, helyi „nagyvezír” pedig nem termett az északi tájakon, legalábbis az utolsó évszázadban, úgyhogy meg kellett elégednem olyan borokkal, amelyek például Dalít, Picassót emlegették az alcímükben – egykorvolt festő, azaz művészet és kultúra inkább illik a skandináv néplélekhez.

Éppen ezért lepett meg, hogy a vällingby-i italboltban (nálunk még mindig speciális boltokban lehet vásárolni a bort és a tömény szeszt) egy ma élő svéd személy nevét fedeztem fel egy címkén: az igen népszerű, bűnügyi kérdésekben szaktekintélynek örvendő íróét. Leif G.W. Perssonnak hívják az illetőt, és nem hiszem, hogy van olyan felnőtt Svédországban, aki ne ismerné a nevét.

Valószínűleg ezért is bazíroznak rá: úgy ítélték meg, hogy a svédek majd ezt a vörösbort vásárolják nagy mennyiségben. Nos, nálam a csel bevált, vettem két flaskát „G.W. vöröséből” (GW:s Röda). Ez egy portugál bor, a Tejo vidékéről; jó íze van, de hiányolom belőle a hasonló árú borok bársonyosságát és mélységét. Megítélésem szerint hideg ételekhez kitűnő, bár a megemelt árat még egyszer nem fizetem ki érte – még ha G.W. a címkén látható pár soros ajánlásban közvetlenül hozzám szól, akkor sem.

Fotó: Gergely Tamás.